Pulla – Norvég fahéjas kardamomos tekercs

A legfinomabb kelt tészta ami kikerült a kezeim közül

Az északi népek, skandinávok, dánok, híresen erősek péksütemények tekintetében. Sajnos helyben még nem volt szerencsém kóstolni őket, és biztos vagyok benne, hogy mind különbözik valamiben, de innen távolról, pusztán a magazinok, blogok, szakácskönyvek szűrőjén át látva, azért igen hasonlónak tűnnek. Ami számomra nagyon érdekes, hogy pláne a skandináv országokban tradicionálisnak számít, masszív mennyiségű kardamommal ízesíteni. Olyan fűszerrel, ami ott nemcsak, hogy nem őshonos, hanem szerintem meg se terem. Trópusokon találkoztam kardamommal, és India déli részén láttam hatalmas ültetvényeket. Részben teljesen megértem ezt a rajongást a fűszer iránt, részben pedig csak ámulok ezen a kollektív rákattanáson, és elképesztő mértékű befogadáson. Persze ezen a blogon is ritkán találunk sütit fahéj és szerecsendió nélkül, de ha végigmegyünk a Rákóczi túrós, Eszterházy torta, Gundel palacsinta, bejgli, gesztenyepüré vonalon, akkor nem nagyon látom azt, hogy egy hazai tradicionális édességben ennyire meghatározó szerepet vállalna egy ilyen távoli és ízében is egzotikus hozzávaló.

Karácsonyi apróságok – Speculoos és mézeskalács fűszerkeverék, törökméz, édes fűszeres mandula

Vasárnap meggyújthattuk az első adventi gyertyát, így hivatalosan is megkezdődhet a karácsonyi készülődés. Amit én nagyon kedvelek, de idén még nem igazán éreztem meg a karácsony hangulatát, és jelenlegi állapotomban még csak halványan látom azt a pillanatot mikor ez megtörténik. Bár nyoma alig van a blogon, de tavaly ilyenkor már szinte tetőfokára hágott az ünnepi izgalom. Tény, hogy ekkorra már túl voltam életem legnagyobb és leghajmeresztőbb karácsonyi forgatagán, egy olyan helyen ahol hivatalosan nem is igazán kéne ünnepelni a karácsonyt. Szóval volt ami be tudta indítani a kémiai folyamatokat.
Ennek ellenére a készülődés azért szépen lassan megkezdődik. Most három nagyon egyszerű, apró finomság jön, ami szerintem hasznos lehet karácsony környékén. Részben jól jöhetnek otthonra, magunknak, részben pedig kisebb ajándékok vagy kísérő ajándékok lehetnek.

Az első csapatban a fűszerkeverékek jönnek. Ugyan itthon is lehet kapni tényleg nagyon jó, gyárilag elkészített fűszerkeverékeket, erről se beszélnék le senkit. Ugyanakkor mi is megcsinálhatjuk magunknak, vagy ajándékba másoknak. Ez esetben egy kicsit olyanok lehetünk mint a közel-keleti fűszerárusok, akik a keverékeikbe belecsempészik a saját ízlésüket is, sok esetben saját arányokkal dolgoznak. Ha a keverék valamely alkotóelemét kevésbé kedveljük, vagy nem elérhető, kevesebbet tehetünk bele vagy el is hagyhatjuk. Ha valamelyiket nagyon szeretjük, akkor abból többet használunk. Így maga a fűszerkeverék még autentikus marad, csak így kissé a mi ízlésvilágunkra hangoljuk. A Mézeskalács, és a Speculoos fűszerkeverék nagyon hasonlít egymásra, mindkettőben a fahéj majd a gyömbér dominál, csak a speculoos-t több fűszerből alkották meg.

A következő apróság egy igazi karácsonyi varázslat. Földhözragadtabban persze hívhatjuk kémiának is. A törökméz alapja már egy izgalmas átváltozás, hogyan lesz a fehér cukorból barna karamell. Aztán jön az igazi magic mikor mindez megpuhul, habos lesz, majd ismét szilárd. Hihetetlen halmazállapot változásokon megy át, amit még lehet fokozni. Finom magában, tehetjük egy kis bon-bon ajándék részeként a zacskóba, márthatjuk az egészet, vagy csak egy részét csokiba. Ugyanakkor díszíthetünk vele tortákat, süteményeket, modern stílusban, úgy, hogy nagy, szabálytalan darabokban hagyjuk és a süti tetejére halmozzuk, vagy a torta oldalára „ragasszuk”. Törhetjük kis darabokra, sőt morzsára állagúra is. Ekkor tortákat, krémeket, pohárdesszerteket szórhatunk meg vele, vagy keverhetjük a krémbe, esetleg kekszekbe.

Csokitorta tonkababbal (vagy a nélkül)

Ezt a receptet, tényleg de tényleg későbbre szántam. Hisz tavasszal és nyáron annyi virágtól és gyümölcsös édességtől lehet hízni, ami télen nincs, hogy inkább tartsuk meg a csokit az ínségesebb időkre. Aztán ahogy így tavasz végén az őszi időjárással küzdünk – hallottam olyanokról akik befűtöttek, az irodában a csajok az a fele amiben én is benne vagyok, előbányászta a csizmáját, és vastag pulcsiban, esőkabátban járok dolgozni – éppen, hogy mézes sütőtököt nem eszünk fűszeres forralt borral. Ezért úgy gondoltam mégis kell egy kis csokis vigasz.

De még akkor se ezt a receptet szántam a blogra, hanem egy félig piskótás, félig olvadós állagú csokilávát. Viszont a napokban csevegtem egy volt osztálytársnőmmel, aki olvassa a Homebisztrot és kérdezte, hogy nincs e valami gluténmentes (vagy már lisztmentes? Bár számomra még nem teljesen tiszta a cikk.) recept, mert úgy tűnik érzékeny rá. Nálam szerencsére nem cél, hogy akár a glutént, vagy a lisztet, akár a laktózt elhagyjam az étkezésemből, így amire figyelnem kell, mindössze az, hogy próbáljak a lehető legkevésbé gömbölyödni. Bár akinek nincs intoleranciája, annak e masszív csokitorta esetében már majdnem mindegy, hogy van benne liszt vagy nincs. Viszont amit a kedves olvasó szeretne, annak amennyire csak tudok, próbálok eleget tenni. És mivel azt mondta, a csokitorta jó, hát akkor a csokitorta jön. Nagyon finom, krémes állagú torta, amit kevés macerával viszonylag gyorsan el lehet készíteni és otthon felfalni vagy vendégségbe vinni. Magában is finom, de kissé ünnepibb és érdekesebb, ha krémmel vagy tejszínhabbal tálaljuk. Ha szezonja van díszíthetjük egy jó adag, porcukorral enyhén megszórt málnával, áfonyával vagy szederrel.
A jövőben pedig könnyen rákereshető is módon igyekszem jelölni a blogon, hogy épp milyen mentes a recept.

Szóval ezt a receptet tényleg, de tényleg előbbre szántam, ;) hisz ma végre egymás után a második tavaszi napunk van, nem pedig az a maszat mint mikor a bejegyzés 90%-át összeállítottam. De technikai okok miatt pár napot csúszott a publikálás. Viszont az elhatározás akkora volt, hogy ilyenkor már nem táncolunk vissza. :)

A recept a 2014 májusi Kifőztük magazinban is megjelent, további öt receptem és mások által készített finomságok társaságában.

Szilvalekvár – Körtelekvár – Csokis körtelekvár

Nem mondom, hogy el voltunk zárkózva a lekvár főzéstől, de azt hiszem ott indult be igazán a dolog, hogy nem fogyott el a szilva. Így vettünk még hozzá egy kicsit, valahogy kipróbáltuk, megettük, elosztottuk, majd hiányoltuk. Így kellett egy másik adag is. Valójában ennyi főzési idő mellett lehet, hogy nem is hívhatnám lekvárnak. A piacon is megszólt minket a zöldséges, hogy 1 kilót akarunk három órán keresztül főzni, de valójában fel nem merült bennem, hogy akár az egy óra főzési időt átüssem. Mégis, számomra az egyik legfinomabb lekvár, amit valaha ettem. A körte dolog onnan jött, hogy kereskedelmi mennyiségű körtét kaptunk. Ennyit valóban nem lehet megenni, így lett a frissítő ital, süti, és ez a lekvár és kompót között ingadozó krém. Jól működik kalácsra, sütibe töltelékként, joghurtba keverve a müzlihez. De még mindig maradt körte, így jött, hogy csináljunk csokis változatot. Ezt a Párom fedezte fel valahol a neten, a csoki ötletét megtartva és az Ő ízlése szerint fűszerezve (ami egy kicsi más kombináció mint az enyém lett volna, de sebaj) így is tökéletes lett. A színe elsőre egy kicsit hátborzongató, így hogy nem egy pulcsiról hanem egy ételről van szó. Az íze elsőre friss, gyümölcsös, és a végén jön ki a csoki kesernyés, csokis ánizsos íze. Szerintem hihetetlen érdekes, és finom. Ez utóbbiról a fotók készítésében ugyan tevékenyen részt vettem, de messze nem egyedül az én munkámat és kamerámat dicséri, hanem egy profi fotós barátunkét. Erről bővebben majd a sajttortánál.

Szilvalekvár

• 1,5kg szilva
• 75g melaszos világosbarna cukor
• 75g kristálycukor
• 1 púpozott kiskanál fahéj
• 1 rúd vanília
• 2-3db kardamom magjai egy mozsárban egy kissé megtörve
• 1 csillagánizs
• 30ml (2 evőkanál rum)

1. A szilvákat mossuk meg, magozzuk ki, vágjuk félbe vagy negyedbe és tegyük a gáz fölé, fazékba.
2. Adjuk hozzá a cukrokat, a fahéjat, a vanília kikapart magjait és héját, a megtört kardamomokat és a csillagánizst.
3. Főzzük addig amíg a szilva levet eresztett, megpuhult és már körülbelül homogén lesz az állaga. Ez kb. 35-40 perc. ***
4. Az utolsó kb. 5 percben adjuk hozzá a rumot, és a végén halásszuk ki a csillagánizst és a vanília héját.
5. Megjegyzések* és **

Körtelekvár

• 1,5kg körte
• 75g melaszos világosbarna cukor
• 75g kristálycukor
• 1 lime leve és héja
• Kb. 2-3 cm gyömbér reszelve (előtte meghámozva)
• 1 darab fahéj kettétörve esetleg + 1 kiskanál őrölt fahéj
• 1 thai citromfű (elhagyható)
• 2-3 nagy kardamom  vagy 5-6 zöld kardamom
•  1 rúd vanília

1. A körtéket megmossuk, meghámozzuk és a gáz fölé fazékba tesszük.
2. Hozzáadjuk a cukrokat, a lime levét és héját, a reszelt gyömbért, vaníliát, fahéjat, és a kardamom magjait egy kicsit megtörve mozsárban. Ha használunk thai citromfüvet, akkor megtörjük a kés lapjával beletesszük.
3. Kb. 1 órán át főzzük. Addig amíg egy kicsi besűrűsödik és levet enged.
4. Ezt követően kivesszük a fűszereket (vanília héja, citromfű, fahéjdarab)
5. Botmixerrel pépesítjük, és még kb. 10 percig főzzük.
6. Megjegyzések* és **

Csokis körtelekvár

• 1,5kg körte
• 75g melaszos világosbarna cukor
• 75g kristálycukor
• 1 citrom leve és héja (vagy narancshéj)
• Kb. 2-3 cm gyömbér apróra kockázva (előtte meghámozva)
• 1 csillagánizs
• 1 rúd vanília
• 30 ml (2 evőkanál) konyak
• 100g keserű csoki

1. A körtéket megmossuk, meghámozzuk és a gáz fölé fazékba tesszük.
2. Hozzáadjuk a cukrokat, a citrom levét és héját, (nálunk volt narancshéj, mi most ezt használtuk) a kis kockákra vágott gyömbért, vaníliát, csillagánizst. ****
3. Kb. 1 órán át főzzük. Addig amíg egy kicsi besűrűsödik és levet enged.
4. Ezt követően kivesszük a vanília héját
5. Botmixerrel pépesítjük, hozzáadjuk a darabokra vágott csokit, konyakot és még kb. 10 percig főzzük.
6. Megjegyzések* és **

Megjegyzések:

• *Ha kész a lekvár, akkor egy steril üvegbe tegyük. Jól mosogassuk el az üveget, majd 100 fokos sütőbe kb. 10 percre. A forró üvegbe kanalazzuk a lekvárt, jól zárjuk le a tetejét és fordítsuk fejjel lefelé, kb. fél órára.
• **Ha nem esszük meg kb. két hét alatt, szerintem érdemes üvegenként egy kis tartósítószert (esetünkben késhegynyi nátrium-benzoátot)  tenni a lekvárba.
• *** Ez a 35-40 perc talán rövidnek tűnik. Lehet tovább is főzni, de ennyitől is gyönyörű állaga lesz. Én nagyon szeretem, ha nincs a szilva túl főve. Szívem szerint 10 perc múlva végeztem volna vele, mikor már elolvadt a cukor, de a szilvák még felismerhető darabokban voltak, és nem főttek meg teljesen. Hihetetlen finom volt, annyira, hogy ebben a fázisban történő intenzív kóstolástól igencsak csökkent a mennyisége.
• A csokis lekvárból volt egy kis konfliktus. Ugyan nagyon örültem mikor hazaértem és készen volt, de valójában én a csillagánizst kihagytam volna és a helyette egy kiskanál fahéjat és/vagy 2-3 szem kardamomot raktam volna a csokis verzióhoz. A csillagánizs mennyiségét lehet csökkenteni, elég intenzíven lehet érezni. (Ez számomra finom, de ha valaki kevésbé kedveli akkor óvatosabban bánjon vele.)

Frissítő bejegyzés 4 – Indonézia/Bali – Kardamomos rózsavizes lassi

Indonéziában a csípős ételeken túl nagyon speciális kánikula túlélő gyakorlat nem volt. De mégis van néhány apróság, ami ehhez az országhoz köt, és nagyon kellemes, sőt hasznos emlékek fűződnek hozzá.