Sabih

Ezt az ételt megcsináltuk és ízlett. De a vége az lett, hogy rákattantam, így az elmúlt időszakban elég sokszor ettük. Aztán szépen lassan arra is rájöttem, hogy valaha kb. ennek az ételnek a saláta és vegán, na meg igazán fogyókúrás változatát már elkészítettem, és azt is nagyon kedveltem.

Blog_IMG_0972

Continue reading

Padlizsánsaláta pirított magokkal

Valami hasonló ételt akár devoni River Cottageban is ehetnénk. Nem azért, mert hirtelen ennyire profi lettem, hanem mert az étel a River Cottage séfje, Gillon Meller receptje alapján készült. Viszont itt nem pontosan abban a formában írtam, ahogy Ő publikálta, hanem áthangoltam az én ízlésemre. blog padli4Ő az öntethez lényesen több citromot használt, konkrétan egy egészet (persze igencsak változó, hogy abból mennyi lé jön ki…) én viszont kevésbé kedvelem, ha egy étel erősen citrusos. A tahini ízét szeretem, de egy kicsit lágyabban, így több joghurtot használtam. Mézből talán több csúszott az öntetbe, mint egy evőkanál, de még mindig nem annyi, mint amit Ő írt az az eredeti receptben. Ezekkel az arányokkal szerintem az öntet megtartotta a különleges íz világát, de kissé lágyabb, és a hazai ízlésvilággal kompatibilisebb lett. Mi önmagában ettük, egy könnyű vacsoraként, de húsok, halak, fasírt, vagy akár egy vegetáriánus zöldségpogácsa mellé is remek köret. Ha a hozzávalókat beszerezhetetlennek vagy idegennek érezzük, akkor lenn a megjegyzésnél van még néhány egyéb ötlet.blog padli8

 

 

 

 

Continue reading

Burrata saláta

És akkor utoljára még egy kicsit a Gourmet Fesztivál margójára. Anyukám Mondta étteremnél mindig hatalmas sor áll. Idén nem szálltak be a paprikás csirke buliba, sőt ahogy látom, ők sose viszik ezt a dedikált étel vonulatot, ellenben minden évben hoznak egy aktualitást. Mint az első cikkből kiderült, ezt nem feltétlen bánom. Tavaly lassan sült bárányhús volt, tahinivel, idén pedig az ázsiai ihletésű banh mi-vel rukkoltak elő. És minden évben ott a focaccia, amit évről évre ugyanúgy készítenek. Vasárnap velük kezdtük a sort, de ezt megelőzően útközben még azon vitatkoztunk, hogy vegyünk a foccaciából vagy ne. Mondván ezt már ismerjük, és annyi újdonság van a fesztiválon, hogy inkább azokra kéne koncentrálni. De a fene vinné el, annyira finom. Az lett a vége, hogy veszünk, és az lett a legvége, hogy vasárnap egyáltalán nem volt már banh mi, így csak ezt ehettük.

Burrata

Gourmet Fesztivál 2015 - Anyukám Mondta burrata focaccia

Gourmet Fesztivál 2015 – Anyukám Mondta burrata focaccia

Egy riportban a szakácsok úgy mutatták be az ételt, hogy két és fél perc alatt kemencében (magas hőfokon) megsütik a tésztát, ekkor még nem szárad ki, de már finom ropogós, és ráteszik a sztracsatellát. Ez a sztracsatella nem fagyi csokidarabokkal, hanem a burrata sajt. Ez a sajt két részből áll, a külső réteg állaga hasonlít a mozzarellához, és ha ezt kibontjuk, kibuggyan a friss krémes, tejszínes és elképesztően finom lágy sajt. Ők csak ezt a lágy részt használják a foccaciájukhoz, és ezt hívták sztracsatellának.

Ilyen sajtot itthon sajnos nagyon ritkán lehet kapni, és szerencsére még senki nem próbálkozott azzal, hogy megcsinálja és kereskedelmi forgalomba dobja, ennek a butított változatát. Mikor a Culinarisban elcsíptem, akkor mesélte a Kedvenc Sajtos Srác, hogy a helyzet ugyanaz mint a mont d’or-nál, hogy mire megérkezik, ott csücsül nála néhány telefonszám, amire riasztást kell adni, hogy megjött a sajt. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy én is megadnám a számomat, de az a helyzet, hogy olvasván az elmúlt pár hét cikkeit, olcsóbban bedrogozhatnék, mint amennyiből ezzel igazán jól lakhatnék. (Ezek a cikkek persze ha nem is szó szerint, de folyamatosan azt nyomták, hogy inkább burratára költsük a pénzünket mint könnyűdrogra!) Ez is egy olasz recept, és hasonlóan ahhoz, amit a panzanella salátánál írtam, csak akkor az igazi, ha tényleg jó alapanyagokból készül. Viszont jó alapanyagból csak kevés kell. Épp egy kis paradicsom, rukkola, olívaolaj, egy kevés só, bors, és ennyi. Ha nem eszünk húst, a sonkát hagyjuk el nyugodtan, a nélkül is nagyon finom.

Burrata

Continue reading

Grillezésen voltunk

Sose laktam „kertes házban”, így nincs is életemet megkeserítő vágyódás iránta, teljesen jól elvagyok azzal, hogy van erkély. Kivéve akkor mikor az egyik ismerős hív minket grillezni. Nem egy vége láthatatlan kert az övék, hanem pont ideális méretű, mindig kellemes, rendezett és hangulatos. És persze mindig tavasszal vagy nyáron megyünk hozzá, mikor az ilyen kertek a legelőnyösebb arcukat mutatják. Na ilyenkor összemegy az erkély, és mégis nagyon vágyom egy kertes házra. Aztán a vágyódásba jön a racionalitás, mikor tavasszal már huzamosabb ideje itt a jó idő, és indulunk a kertészetbe, hogy berendezzük a mi kis erkélyünket. Nálunk ez berendezési folyamat azon a kb. 6 négyzetméteren mondhatni a nyár végéig is eltart, és az őszbe azért nem csúszik bele, mert akkor jön egy másik racionalitás, hogy akkor már minek. De addig is folyamatosan jönnek az új virágok – mert egyszerre olyan sokat nehogy ültessünk – mindig van valami fűszernövény, ami nem élte túl a telet vagy a megelőző hónapokat, például mert megtámadták valamilyen kis láthatatlan szörnyek, akik miatt újra tervezés, majd újra ültetés van. Ennek kapcsán pedig menetrend szerint beesik egy növény amitől már ki se férünk az erkélyre. Szóval még ez a balkon kert is melós dolog, hát akkor milyen lehet az igazi….

blog_kert8

blog_kert3

Most, hogy pár hete a hétvégi szuper időt marketingelték mindenhol, ez évben utoljára összehoztunk egy nagyobb szabású grillezést. Ilyenkor megvan, hogy ki milyen falatkával készül erre napra, így összeadódik annyi étel, amivel fixen mindenki jól lakik, sőt még következő napra is tudunk belőle csomagolni. Megvan ki milyen bort hoz, ki hozza a gyümölcsöt, és szinte mindenki készül valami meglepetéssel. Igen, meglepetés az mindig van, annak ellenére, hogy szinte minden előre le van egyeztetve mailen. Valahogy mindenkiben van valami félelem az éhen maradástól vagy valamelyik másik társunk éhen maradásától. Rejtély, hogy ezt mire alapozzuk, de az biztos, hogy tapasztalatra nem. Egy olyan étkezés van nyilvántartva a rendszerben, ahol az egyikőnk szerint nem volt annyi étel, amiből következő nap is mindenki tudott enni, és szerinte majdnem éhen maradás lett a vége. Hát nem tudom. Kétlem, hogy akár akkor is, valakinek korgott volna a gyomra vagy szédült volna, esetleg vérnyomás problémák jöttek volna elő az éhségtől. Most sokféle étel volt, de mindenből típusból viszonylag kis adag.  Ugyanakkor ki tudja, lehet, hogy ez is a hiányos grillezés kategóriájába fog esni, mert jött olyan hang, ami kevesellte az édességet. Volt egy pillanat mikor gondoltam, hogy a sajttorta mellé csinálok csokis kekszet is, de az tényleg csak egy pillanat volt, aminek hamar nagyon hamar vége is lett. Bár az idő nagyon szép volt, így mindenkit bíztatnék az őszi grillezésbe, annak ellenére, hogy tavasszal vagy nyáron az elfogadottabb. De mennyivel jobb ilyenkor a tűz mellett lenni, mint 32 fokban. A végére már előkerültek a meleg pulóverek, és jól esett volna egy tea, vagy ha nem nekem kellett volna hazavezetnem, akkor egy fűszeres forralt bor, szóval aki kedvet kap, ajánlom, hogy csináljon meleg italt, vagy csináltasson valamelyik vendéggel. És persze a kerti bulik elmaradhatatlan tartozéka a sok jól nevelt háziállat, akik nem lopnak kaját, de gondoskodnak arról, hogy kapjanak. :) :) Megoldják. Így mi,  jóindulatú állatbarát vendégek, a gazdik hónapok kemény munkáját és nevelését húzzuk keresztbe egy szűk őszi délután alatt.  Bodza kutya

Continue reading

Zöld gazpacho ami lehet Heti Turmix is

Az igazi, spanyol gazpacho piros. Méghozzá a piros paradicsomtól, vagy miegymástól. Ez most egy zöld változat, a sok salátától és a zöld paradicsomtól. Ami tulajdonképpen éretlen paradicsom, és mostanában jelennek meg nagyszámban a piacokon. Ezek azok a zöldségek, pontosabban gyümölcsök, amikre már úgy gondolják a termelők, hogy nem fognak beérni, nem lesznek igazán finomak, így éretlenül leszedik. Azon kívül, hogy ezt sokan savanyúságnak teszik el, más felhasználásáról nem igazán hallottam. A piacon is kérdezgettem a néniket, bácsikat, hogy mi jót lehet készíteni belőlük, de mindenki csak a savanyított verzióval állt elő, pedig akár egy egyszerű paradicsomsalátát is ki lehet egészíteni vele. Gondoljunk bele, hogy ízben és színben milyen klassz az az étel, ahol vannak piros, sárga, fekete és zöld paradicsomok, egy kis olívaolajjal leöntve, és friss bazsalikommal és/vagy mentával ízesítve.

Zöld gazpacho

Sajnos nálunk ez a leves egy kicsit skizofrén dolog, hisz hasonlóan a közismert változathoz, igazán lehűtve finom. Tipikus frissítő étel, ami hát valljuk be, nem egy klasszikus őszi menü része. De hát mit tegyen az, akinek nincs kertje, és csak a piac kínálta zöldségekből válogathat. És a piacok pedig ilyenkor kínálnak zöld paradicsomot. Akik a nyers diéta hívei, ők viszont gazdagodhatnak egy újabb recepttel, hisz ez az étel tele sok finom és egészséges nyers zöldséggel. Én magam nem szeretnék főtt étel nélkül élni, de azzal egyetértek, hogy az étkezésbe igenis kell nyers zöldségeket és gyümölcsöket kombinálni, bár szerintem ez nem újdonság. Sőt ez az étel a Heti Turmix projektbe is simán belefér, hisz eredeti funkcióját tekintve leves, de bármikor leguríthatunk egy pohárral akár uzsonnára.

Zöld gazpacho

Continue reading

Kecskesajtos spárgás quiche

Hát ez se az az étel, amit a dietetikusok egy fogyókúra alkalmával nyomnak…. De bízom benne, hogy nem kell mindenkinek szigorú diétát tartania, és lássuk be, nem lehet folyamatosan shaken és salátán élni. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy nem elvetemülten hizlaló az étel, és egy nagyobb szelettel, egy masszív adag salátával még annak is kezelhető, aki mostanában nagyon odafigyel arra, hogy miből mennyit eszik.  Kedvenc salátánkkal pedig egy teljes értékű ebéd. A szalonna vagy a sonka egy nagyon kellemes ízt, és egy kicsit gazdagabb, de még nem zsíros texturát ad az ételnek. Ugyanakkor a vegetáriánusok elhagyhatják, így ők is részt vehetnek a jóban.

spárgás quiche

Continue reading

Fetás cukkini saláta – Munkaebéd itthonról

Mikor az irodánk új helyre költözött, mindenki szomorú volt, de mi ketten egy rokonlelkű kolléganőmmel hatványozottan, hogy el kell hagyni a város egyik fejlődő gasztronómiai központját. Az első nap az új helyen mikor a pakolás közepette beültünk gyorsan ebédelni a legközelebbi kifőzdébe, a kolléganőm esküszöm majdnem sírt, én meg folyamatosan értetlenkedtem, hogy miért mondják erre, hogy jól főznek? (Akik mondták, azóta meggondolták magukat…) Aztán szépen lassan fedeztünk fel helyeket, normálisakat, olyanokat ahol valódi alapanyagokból főznek és nem a darált húsos ketchupos tésztát gombával hívják milánói makaróninak. Ennek ellenére mégis úgy érezem, hogy mióta az új helyen dolgozom olyan vagyok, mint egy masszívan kitömött lufi, és sokkal többet küzdök reggelente a nadrágom gombjaival. Úgy, hogy ezekért az ételekért nem kevés pénzt hagyok ott. És persze nem voltam egyedül ezzel az érzéssel. Azóta még több éttermet vagy kifőzdét fedeztünk fel, de még közülük is mindössze egy-két olyan hely van, ahol könnyű ételeket is lehet kapni, és természetesen ezek vannak a legmesszebb, ahová ritkán van időm kimenni. Így adja magát, hogy rá kéne szokni arra, hogy egyre többet vigyünk otthonról ebédet, azaz egyre többet főzzünk akár hétköznap is. Persze csináljuk meg a munkánkat, járjunk sportolni, vagy pihenjünk ha túl fáradtak vagyunk, találkozzunk ismerősökkel… hát nem tudom, hogy fog menni, milyen sűrűn, de teszünk egy próbát.

Az első ilyen étel egy cukkini saláta, amit ki szerettem volna próbálni abban az időszakban mikor még frissen zsengén és persze olcsón lehet kapni ezeket a piacon. Megcsináltam és azonnal megettem. Finom volt nagyon, de kissé külön élt a saláta és az öntet, így kifejezetten jót tesz neki, ha pár órát vagy egy éjszakát áll a hűtőben. Azaz munka után megcsináljuk és következő nap visszük ebédre. Szerintem langyosan a legfinomabb.

cukkinisali

Hozzávalók:

  • 3-4 kisebb cukkini, a legszebb ha van köztük sárga héjú is
  • Bő kiskanál só
  • 100-110g kesudió
  • 80-100 g feta sajt
  • Kb. 2 közepes paradicsom

Az öntethez:

  • Kb. 4 evőkanál olivaolaj
  • 2 közepes gerezd fokhagyma
  • 1 kiskanál citromlé
  • Kb. fél citrom héja
  • Kb. két evőkanál friss fűszernövény (én most zsályát, bazsalikomot használtam egy kis kakukkfűvel és kevés rozmaringgal.)
  • Só, bors
    1. A cukkinit mossuk meg, zöldséghámozóval (mandolinnal) vágjunk szalagokra, tegyük egy tálba, jól sózzuk meg és forgassuk át a sóban. Hagyjuk a tálban pár percet (kb. 5-10) állni, míg megcsináljuk az öntetet.
    2. Az öntethez az olajba keverjük citrom levét és héjat, a présen átnyomott fokhagymagerezdeket, a fűszernövényeket felaprítjuk, és szintén az öntethez keverjük.
    3. Ízlés szerint sózzuk és borsózzuk, de ha fetát használunk akkor óvatosan sózzunk. Tegyük félre.
    4. A kesudiót egy száraz serpenyőben sűrű kevergetés mellett pirítsuk meg, majd tegyük félre.
    5. A cukkiniszalagokat sokkoljuk. Azaz tegyük forrásban lévő vízbe, főzzük kb. 3-5 percig, majd rakjuk jéghideg (praktikusan jegyes) vízbe.
    6. Leöblítjük, lecsöpögtetjük, papírral vagy konyharuhával leitatjuk a vizet róla.
    7. A cukkinit összekeverjük, a fetával, paradicsommal (vagy mellé tálaljuk a paradicsomot), meglocsoljuk az öntettel és kesudiót szórunk a tetejére.

cukkinisali2

Megjegyzések:

  • A receptet némi áthangolással a Cookie+Kate ötlete alapján készítettem.
  • Az eredeti recept fenyőmagot használ, ami még a kesudiónál is drágább és nem is volt itthon. A kesu szerintem nagyon jól passzolt a salátához. El lehet készíteni nélküle, de tényleg feldobja az étel ízét és állagát. Mandulával is el tudnám képzelni.
  • A citromos öntet tekintetében mindenhol körülbelüli mennyiséget írtam. Szeretem a citromot, de azt nem, ha egy étel erősen citromos, így kevesebbet használtam mint egy evőkanál, de több fokhagymát és fűszernövényt.
  • Nekem szerencsém van, mert az erkélyen több fűszernövény is akad, így azokból használtam, amiből legtöbb van. Kakukkfűből jó a szárított is, menta is finom lehet hozzá, és bazsalikom helyett petrezselyemmel is tökéletes, az is jó ha vegyesen használjuk, az is jó, ha egy félét aprítunk bele.)
  • Paradicsom nem volt a receptben, de mivel most épp szezonja van, és nagyon szeretem, ezzel egy kicsit színesítettem, ízesítettem.
  • Feta helyett akár használhatunk mozarellát is. Mivel ennek semleges az íze nem helyettesíti a fetát, teljesen más étel lesz belőle. De az öntet kellően domináns, ezért ebben a verzióban is finom lesz.
  • Az eredeti recept nem írt sokkolást, nyersen használja a cukkinit, ami 20 percig áll sóban. Én jobban kívántam egy kicsit főve, és ha nem kapunk igazán friss zsenge cukkinit, szerintem ez nem árt neki az az 5 perc főzés.

cukkini montázs