Céklás szilvasaláta

Több mint egy éve voltam Grúziában, így több mint egy éve tervezek egy informatívabb bejegyzést az útról. Leginkább annak a gasztro részéről.

A grúz konyha abszolút kompatibilis a magyar ízlésvilággal, pláne egy indiai vagy egy délkelet-ázsiai konyhához képest.  Hasonló jellegű ételeik vannak, mint nekünk, viszont sokkal bátrabban, szerteágazóbban használják az alapanyagokat, és szerintem az ételeik is ízgazdagabbak. Grúzia annak ellenére, hogy földrajzilag elég konkrétan Ázsiában található, több EU zászló lobog az intézmények bejáratainál, mint itthon. De a nagy akarat ellenére nem része az Európai Uniónak, és a külkereskedelme se példa értékű. Így a piacokon szinte semmi exportáru nincs, csak helyi termékek. Ez persze környezetvédelem szempontjából viszont hatványozottan példaértékű. Mikor mi jártunk arra, már szezonja volt a szilvának, aminek szerintem minden természetes variánsa megtalálható a piacokon. A nálunk megszokott sötéttől, a piroson és sárgán keresztül a zöldig, a közepestől a legkisebbig. Sok esetben szerintem a nálunk igen ritka fosóka szilvát használják. Nagy méretű gyümölcs egyébként a gránátalmán kívül nem nagyon volt jellemző.

Egyik meglepő, és emblematikus szilva receptjük a TKEMALI, azaz a szilvaszósz amit húsokhoz, zöldségekhez használnak mártásként. Bár nem biztos, hogy minden szilvaszósz tkemali, de mi legalább három félét kóstoltunk. Volt a tejszínes krémes, édeskésebb verzió egy vegetáriánus padlizsán ételhez, volt a szerintem klasszikus barnás szósz édes és savanykás jegyekkel, és volt az a verzió amit szerintem az éretlen szilvából készítenek, és nagyon kellemesen savanykás. A szilvát nem csak szószként használják, hanem pácként, és főételeket is megbolondítnak vele. Az alábbi recept is egyfajta grúz saláta, ahol a saláta alapanyagai nem nyersen, hanem sülve kerülnek az ételbe, és az egyik főszereplője a szilva.

Bármit is írtam pár sorral korábban, e recept tekintetében azért mégse tenném a nyakam arra, hogy pont ez a saláta kifejezetten kompatibilis lenne hazai ízlésvilággal, de szerintem elképesztően finom. Nincs benne sok klasszikus fűszer, mégis robbannak benne az ízek. Valahol egy könnyed saláta, ugyanakkor mégis egy melengető, édeskés robusztus őszi étel. Annak ellenére, hogy nincs benne masszív adag tárkony (mint a grúz ételek jelentős részében), számomra tipikusan szemlélteti a grúz konyha jellegét. Az azt, hogy nincs túlkombinálva, finom, és bátran használják az alapanyagokat. Még van szilva legyetek Ti is bátrak, és próbáljátok ki ezt a salátát.

Hozzávalók a salátához:

• 3-4 db nagyobb cékla (kb. 500-600g)
• 6-7 db szilva vagy ringló vagy a kettő vegyesen (kb. 350g)
• 1 nagy fejes saláta, radicchio (kb.180g)

Továbbá finom hozzá még:

• 1-2 endívia
• 150g friss kecske vagy feta jellegű sajt
• egy kisebb csokor korianderzöld, petrezselyem

Hozzávalók az öntethez:

• 3 evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál sherry ecet vagy vörösbor ecet
• 2 teáskanál méz
• fél kiskanál chili pehely
• 3 gerezd zúzott fokhagyma

1. lépés

A céklát felszeleteljük kb. másfél centis kockákra, a szilvát negyedekre és a salátát pedig 8-10 centis darabokra bontjuk. (Én egyébként a saláta kb. ¾ részét sütöttem meg, a maradékot nyersen kevertem az ételbe.)

2. lépés

Összekeverjük az olívaolajat és sherry ecettel, felmelegítjük a sütőt 190-200 fokra.

• A céklát egy tűzálló tálba tesszük és hozzáadjuk az ecetes olaj harmadát, majd kb. 30 percig sütjük.
• 30 perc után a céklához keverjük a szilvát, szükség esetén még adunk hozzá egy kis olajat, majd további 20 percig sütjük.
• A maradék olajhoz hozzáadjuk a mézet, fokhagymát és a chilit ha használunk. A tálba tesszük a salátát, és a maradék fűszeres olajat, összekeverjük és további 10 percig sütjük.

3. lépés

Tálaláshoz: Ha nem használtuk fel az egész salátát, akkor keverjük hozzá a maradékot. Illetve ha teszünk hozzá sajtot, akkor azt is. Szükség esetén meglocsolhatjuk egy kis olívaolajjal, illetve ha használunk itt adjuk hozzá a fűszernövényeket.

 

• grúzia
• saláta
• szilva
• tkemali