Szilvás reggeli müzli

Most egy kicsit fordítva ülök a blogon. Azt gondolom joghurtot, lekvárt, müzlit és gyümölcsöt valójában mindenki össze tud keverni, ha ehhez van kedve, így nem is terveztem blogosítani. De valamelyik szombat reggel, csak úgy a játék kedvéért nem müzlis tálba, hanem egy kicsit kreatívabban pakoltam össze a reggelit, például mert volt kedvem fotózni. Aztán olyan szépen sikerült a sorozat, hogy kár a könyvtárakba hagyni a képeket.

IMG_2965És ha már felteszem, akkor be is teszem a fogyókúrás sorozatba, annak ellenére, hogy szigorúan nézve azért lehetne hibát találni benne. Részben a granolában is van cukor, a joghurtban gyárilag, a szilvalekvárt is ritkán csináljuk cukor nélkül, és cukorbetegek jól tudják, hogy minden gyümölcsnek van mérhető cukortartalma. Ugyanakkor a joghurton kívül minden alapanyagot én csináltam, a helyett, hogy boltban vettem volna. Ezzel valamelyest kontrollálni tudtam a cukor és az adalékanyag mennyiségét, így a boltinál egy sokkal egészségesebb, soványabb verziót kaptam.

blog_2

Sok helyen írnak arányokat arra vonatkozóan, hogy egy fogyókúra tekintetében milyen arányban számít az étkezés és a sport. Azaz olvasni például, hogy a fogyás 80%-ban múlik az étkezésen, és csak 20%-ot tesz hozzá a sport. Mások szerint, a megoszlás inkább 70-30, valaki szerint ez 60-40 és így tovább. A fene tudja mi az igaz, de úgy tűnik, még ha az arányokat tekintve nem is, de abban van némi konszenzus, hogy az étkezés többet nyom a latban mint a mozgás. Ami jelenti azt, hogy ha sokat járunk sportolni, de nem figyelünk az étkezésre, akkor kevésbé hatékonyan soványodunk. Én személy szerint ehhez azért azt gondolom hozzá, hogy nincs elvesztegetett futás, torna, jóga, séta vagy konditerem. Ha nem is fogyunk olyan gyorsan és drasztikusan, a mozgásba fektetett idő és energia mindenképp megtérül.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy egy konkrét arányt nem lehet ráhúzni minden emberre. És vannak pillanatok, mikor úgy érzem, dőlnek meg ezek az elméletek. Most jöttem haza Belgiumból, ahol a gasztronómiába nem sikerült úgy belevetni magunkat, mint terveztük, és igen, láttam, hogy bőven van az országban „atipikus” konyha, quinoa burger és társaik, de alapvetően a klasszikus ételeik nem könnyedek. Minden sarkon találni krumplist, és döbbenet, de még a félbevágott kiflibe is sült krumplit tesznek, aztán jól megküldik majonézzel. Azért ennél több szénhidrát nem sok mindenben van. Aztán egy kis waffel ezzel-azzal, nincs sarok ahol ne lenne valami megunhatatlanul finom bonbon szaküzlet, például egy remekbeszabott süti bolt szomszédságában. Majd mindezt leöblítik egy-két pohár olyan átlagosnak számító sörrel, amilyen itt kézműves kategória. És elnézve az embereket, nem volt jellemző az elhízás. Na de, hogy van ez kérem????!!! Sült krumpli kenyérrel, csokival, sörrel és mégis vékonyak vagyunk…

blog_4blog_3

Nagyon pontos receptet nem írok, de így készült a reggeli.

Előző este csináltam egy granolát. Egy recept itt.

Röviden: kb. 150g natúr müzlit/zabpelyhet (nagyjából egy bögre) összekevertem egy jó maréknyi (kb. 40-50g) valamilyen maggal. Most kesudió volt itthon, de ez lehet mandula, dió bármi, de el is hagyhatjuk. Kevertem hozzá egy kiskanál fahéjat, egy csipet szerecsendiót, és egy evőkanál barnacukrot. Egy kis tálban megolvasztottam egy darabka vajat (kb. 20g) és egy evőkanál mézet. Mindent összekevertem, és kb. 20 percig sütöttem 180 fokon.

A szilvalekvárhoz van itt egy recept.
De gyorsan most így készült: Elhasználtam az itthoni nem túl szép héjú szilvát, de ez lehet bármilyen gyümölcs, akár vegyesen is használhatjuk. Szerintem kb. 300-350g lehetett, ezt darabokra vágtam, tettem hozzá egy evőkanál barnacukrot, egy kevés fahéjat, és fél tonkababot. Ezt főztem kb. 15 percig, majd botmixerrel turmixoltam. A végén, hogy édesebb legyen adtam hozzá egy kis mézet.

A pohárba pedig rétegeztem a lekvárt, joghurtot, müzlit, és fügét illetve szőlőt ettem hozzá, de természetesen bármilyen idénygyümölccsel finom.

blog_5blog_kIMG_2979blog_1blog_kIMG_2976blog_6

 

 

Advertisements

Mézes mascarponés gyümölcsös desszert

Nem akarod inkább odaadni a céges autót B-nek, hogy elvigye az anyagot? NEM, tudod, hogy ez nagyon fontos, vidd el Te. De tisztában vagy vele, hogy ez esetben A Nagyon Fontos Anyag velem együtt a 3-as metrón is fog utazni? A beszélgetés a főnökömmel úgy végződött, hogy a táskámba gyűrve A Nagyon Fontos Anyagot elmentem az egyik partnerhez. Olyan emberekhez vittem, akik több mint 10 éve kapcsolattartóink, akikkel több, mint 10 éve nagyon jóba vagyok, és akiket nem tudott elérni a recepciós. De mi lenne a modern emberrel facebook nélkül, szóval mialatt a recepció továbbra se ért el senkit, mi már rég lekommunikáltuk, hogy mindjárt ott, hozza a sütit, és akkor velem és A Fontos Anyaggal is minden rendben lesz. Süti helyett végül is ebéd lett a szomszédos kerthelyiségben a kollégával és A Nagyon Fontos Anyaggal egyetemben, ami hol az asztalon, hol a partner szatyrába hevert, én meg időközönként egy-egy falat és egy-egy sztori között rákérdeztem, hogy ugye megvan még, és nem közeleg valami határidő, amiből nem kéne kicsúszni, hogy még ma induljon a tranzakció? Aztán A Fontos Anyag a helyére került, majd mi hármasban beszélhettünk volna rengeteg szakmai dologról, de maradt a magánélet, és az, hogy igazán írhatnám már a blogom. Valahol itt beszéltük meg, hogy ennyi idő után valami ütős (alkohol????) bejegyzés kéne. Nem vagyok benne biztos, hogy ütős lett, de tény, hogy nagyon finom desszert készült.

blog_IMG_1365

Continue reading

Mézes joghurtos fagyi olívával

II in I – fagyi és tortakrém egyben

Szóval ott van benne az az olíva olaj, ami talán félelmetesen hangzik. De ha onnan nézzük, hogy az olaszoknál állítólag előfordul, hogy masszívan locsolják vele a vanília fagyit, akkor már inkább egy visszafogott receptről van szó. Tény, hogy egy finom, tavaszias, és tényleg jó minőségű olívaolajat használtam, ami nagyon érdekes ízvilágot hozott össze a mézzel. Mindezt a nélkül, hogy kóstoláskor megmondanánk, hogy ebben bizony olaj van. Egyúttal ez egy multifunkcionális alapanyag. Nyáron mélyhűtőbe rakva, kiváló fagyinak, leginkább idénygyümölcsökkel (barackkal imádtam) egyéb hűvösebb időszakokban pedig egy egyszerű krémnek lehet készíteni, ami lehet pohárdesszertek alapja, tortákra, süteményekre használhatjuk egyszerű krémként.

Blog_1_IMG_7896

Continue reading

Datolya krém és mézes joghurt

Két édes kiegészítő

Az egyik, a mézes joghurt. Ahhoz, hogy ezt a triviális kombinációt felfedezzem szó szerint a Föld másik féltekéjére kellett utaznom. Indonéziában nem kifejezetten tradicionális alapanyag se a méz, se a joghurt. Ugyanakkor számomra misztikus, de sokak számára inkább evidens módon, ott úgy gondolják, hogy ha valaki hozzájuk utazik, akkor pont olyan ételt enne ott, mint ahonnan útnak indult. Az ilyen távol-keleti utazásaim alkalmával tudtam meg, hogy mi nyugatiak – értem ez alatt európaiak és amerikaiak – reggelire sokszor eszünk főtt tojást pirítóssal, egy kis vajjal és lekvárral. (Continental breakfast.) Ha nem mozdulok ki a kontinensről, sose tudom meg, hogy ilyeneket eszem. De visszatérve a mézes joghurtra, az egyik szállásunkon a választható reggelik között szerepelt egy gyümölcstál, és egy alkalommal azt kértem. Mangó, ananász, papaya, görögdinnye (az ott is helyi) volt felszeletelve, és e mellé tálalták mézes joghurtot. Imádtam azt a szállást, az atmoszférát, ami ott volt, és persze az ominózus reggelit, ami szinte egy teljes napra ellátott energiával. Ugyan a papaya (ami egyébként nagyobb arányban tartalmaz vitamiokat, mint ízeket), a helyben érett mangó és ananász, a teakfa bútorok, a frangipanai virágok, a rizsföld és a tenger nagyon hiányzik, de legalább ezt a kis részt haza tudtam hozni onnan. Mai napig sokat használom a mézes joghurtot süteményekre krémkért vagy azok mellé, a reggeli müzlihez, vagy ahogy ott is, csak egyszerűen gyümölcsökhöz.

Blog_2

Continue reading

Meyer citrom puding

Az elmúlt évek sztár-citrusa kétségtelenül a meyer citrom volt. A pomelo vagy a sweetie alig érdemelt biteket vagy nyomdafestéket a blogok vagy a szakácskönyvek világában, annak ellenére, hogy ezek legalább hoznak egy kis frissességet az évtizedek alatt változatlan narancs-mandarin-grapefruit trilógiába, sőt még annak ellenére se nagyon esett róluk szó, hogy ezeket a gyümölcsöket a maguk valójában, minden átalakítás nélkül meg tudnánk enni, vagy valamibe be tudnánk kombinálni. Ahogy itt a sütőtök mellé. Nem úgy, mint a meyer citromot, ami a citromhoz hasonlóan leginkább ízesítésre alkalmas. A meyer citrom beszerzése igényel némi kihívást, és jó megfigyelési képességet. Vagy ritkán lehet kapni, olyannyira, hogy tavaly sehol nem tudtam beszerezni (ahol tudtam volna odáig eszem ágában nem volt eltúrázni érte), vagy simán lehet kapni, csak épp nincs kiírva a keresztneve csak annyi, hogy citrom. Pont mintha egyre menne, hogy golden almát vagy gránátalmát veszek.

blog_meyer 3

Idén megláttam, és azonnal megvettem, de ekkor már csak halvány elképzelésem volt, hogy mit akartam belőle olyan nagyon nem egész egy évvel ezelőtt. Aztán a sors vagy nem a legtökéletesebb rend, pont a legjobb szakácskönyvemet sodorta a kezembe, és lett ez a pohárkrém, a maradékból pedig egy kis üdítőt csináltam.

A konklúzió: A meyer citrom valóban más, mint a „normál” citrom, tényleg van ízbeli különbség, ahogy zöld (lime) és a sárga citrom között is van különbség. Az, hogy bizonyos ételekben ez a különbség kijön, és más eredményt kapunk a kétfélé citrommal, az is igaz. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy konkrétan e desszert tekintetében egy vakteszten ordítana, hogy melyik változathoz melyik citrusfélét használtuk, de azért lehet érezni egy kis különbséget. Ebből következik, hogy ezt a desszertet simán meg lehet csinálni normál citrommal, sőt naranccsal is, és az én fejemben is járkál egy új verzió egy kis ázsiai beütéssel. De ha ragaszkodunk a meyer citrom íz világhoz, viszont nem jutunk hozzá, akkor a citromlé egy részét cseréljük narancslére*. Nem lesz pont olyan, de hasonlítani fog.

A képeken helyes kis befőttes üvegekbe pakoltam az anyagot. E helyett nagyon jól működik a szokásos kerámia ramekin forma, vagy egyedi szilikon is, amit az pl. az IKEA-ban lehet kapni kevésbé elegáns formában, ámde nagyon vidám színekben. Pusztán e miatt üveget nem vennék. Nem néztem utána az aktuális álláspontnak, de mikor tanultam erről akkor még az volt a mondás, hogy nem tudják megmondani, hogy az üveg mennyi idő alatt bomlik le. Bármi is legyen az aktuális kutatások eredménye, ez azért erősen jelzi azt, hogy sajnos igen sokára. (Hacsak nem soha…) Így ha valamit hasonló üvegcsékben veszünk (pl. mustár, szószok, krémek, joghurtok) ne dobjuk ki azonnal az üveget, hanem ezzel a módszerrel felhasználhatjuk csinos tálalásra, vagy ezekben hordozhatóvá és ajándékozhatóvá válik a desszert. És nem utolsó sorban legalább egy cseppet tettünk azért, hogy minél később váljon az üveg hulladékká így egy kicsit segítsünk a környezetünkön.

blog_meyer 4

blog_meyer 2

Continue reading

Meggyes nutellás turmix

– Júúúúúj Nutella!!!! :) Ne vegyünk Nutellát? :) :) :)
– Ne.
– De miért ne? Olyan finom. :)
– Mert hizlal, drága, és nem egészséges. Te pedig egészséges ételeket eszel, és mindig spórolsz.

nutellás meggyturmix

Ja, és nyilván én vagyok az aki meg akarja venni a Nutellát. Ez a párbeszéd szinte minden alkalommal elhangzik, amikor vásárlunk és épp a nutellás polc előtt megyünk el.  Mostanában talán annyiban hosszabb lett a dialógus, hogy már büszkén feszítek, hogy járok futni. Erre pedig jön valami olyasmi válasz, hogy nutella nélkül hatékonyabb a futás, a fogyás a spórolás, meg minden. Szóval a nutella mindig ottmarad a polcon. Ugyanakkor önálló nő vagyok, külön munkahellyel, saját keresettel. Szóval minden adott ahhoz, hogy képes legyek megvenni egy üveg Nutellát, ha épp olyanom van, és egyedül vagyok a Nutella árusítóhely közelében. Kizárólag így fordulhat elő, hogy néha mégiscsak bekerül a lakásunkba, pontosabban annak egy eldugott polcára. A Nutella. Aztán egy pár nap múlva mikor úgy érzem, hogy most ennék a szerzeményemből, mindig azzal szembesülök, hogy… gyakorlatilag szinte semmivel se szembesülök.  Jó esetben találok még annyi nutellát az üvegben, ami épp arra elég, hogy sajnáljuk még betenni az üveget a mosogatógépbe, de arra, hogy észlelhető kulináris élvezetet nyújtson már édes kevés. Rossz esetben pedig már csak akkor észlelem igen szomorúan az élelmiszerkészletünk megcsappanását  mikor véletlen pont én pakolom ki a mosogatógépből a szép tiszta nutellás üveget. Arra is volt példa, hogy üres üveg került vissza a polcra, ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a Nutella leginkább az éjszaka, a sötétben fogy.

Most szereztem egyet, és egy tipikus futás előtti turbósító turmix lett belőle.

nutellás meggyturmix

Continue reading

Heti turmix –  Szomorú gyümölcs turmix

Azaz turmix olyan gyümölcsökből, amik már a konyhapolcon szomorkodnak, mert senki nem akarja megenni őket. Nem lesz vicces a bejegyzés, de a végén azért jön a happy end.

maradék gyümi turmix

TV Paprikán néha megy egy műsor, A Pazarlás kora. Ritkán nézem, de többször ment a háttérben, így megmaradt néhány részlet. Arról szól, hogy Amerikában ismert szakácsok olyan alapanyagokból főznek komplett éttermi vacsorákat, amiket a kereskedők már kidobásra szánnak, sőt sokszor már ki is dobtak. Döbbenetes, hogy milyen minőségű húsok, halak, és zöldségek landolnak a szemétben. Ami valahol szomorú, és nem amiatt az elcsépelt mondat miatt, hogy „Afrikában emberek éheznek”. Igen, sajnos több kontinensen emberek százezrei éheznek, de az ő problémájukra – bár így lenne –  de nem nyújt megoldást az, hogy egy másik kontinensen egy tányér étellel kevesebbet dobunk ki, vagy odafigyelünk arra, hogy mi mindent megegyünk. Continue reading