Fogyókúra napló 2
Most egy kicsit fordítva ülök a blogon. Azt gondolom joghurtot, lekvárt, müzlit és gyümölcsöt valójában mindenki össze tud keverni, ha ehhez van kedve, így nem is terveztem blogosítani. De valamelyik szombat reggel, csak úgy a játék kedvéért nem müzlis tálba, hanem egy kicsit kreatívabban pakoltam össze a reggelit, például mert volt kedvem fotózni. Aztán olyan szépen sikerült a sorozat, hogy kár a könyvtárakba hagyni a képeket.
Nem akarod inkább odaadni a céges autót B-nek, hogy elvigye az anyagot? NEM, tudod, hogy ez nagyon fontos, vidd el Te. De tisztában vagy vele, hogy ez esetben A Nagyon Fontos Anyag velem együtt a 3-as metrón is fog utazni? A beszélgetés a főnökömmel úgy végződött, hogy a táskámba gyűrve A Nagyon Fontos Anyagot elmentem az egyik partnerhez. Olyan emberekhez vittem, akik több mint 10 éve kapcsolattartóink, akikkel több, mint 10 éve nagyon jóba vagyok, és akiket nem tudott elérni a recepciós. De mi lenne a modern emberrel facebook nélkül, szóval mialatt a recepció továbbra se ért el senkit, mi már rég lekommunikáltuk, hogy mindjárt ott, hozza a sütit, és akkor velem és A Fontos Anyaggal is minden rendben lesz. Süti helyett végül is ebéd lett a szomszédos kerthelyiségben a kollégával és A Nagyon Fontos Anyaggal egyetemben, ami hol az asztalon, hol a partner szatyrába hevert, én meg időközönként egy-egy falat és egy-egy sztori között rákérdeztem, hogy ugye megvan még, és nem közeleg valami határidő, amiből nem kéne kicsúszni, hogy még ma induljon a tranzakció? Aztán A Fontos Anyag a helyére került, majd mi hármasban beszélhettünk volna rengeteg szakmai dologról, de maradt a magánélet, és az, hogy igazán írhatnám már a blogom. Valahol itt beszéltük meg, hogy ennyi idő után valami ütős (alkohol????) bejegyzés kéne. Nem vagyok benne biztos, hogy ütős lett, de tény, hogy nagyon finom desszert készült.
II in I – fagyi és tortakrém egyben
Szóval ott van benne az az olíva olaj, ami talán félelmetesen hangzik. De ha onnan nézzük, hogy az olaszoknál állítólag előfordul, hogy masszívan locsolják vele a vanília fagyit, akkor már inkább egy visszafogott receptről van szó. Tény, hogy egy finom, tavaszias, és tényleg jó minőségű olívaolajat használtam, ami nagyon érdekes ízvilágot hozott össze a mézzel. Mindezt a nélkül, hogy kóstoláskor megmondanánk, hogy ebben bizony olaj van. Egyúttal ez egy multifunkcionális alapanyag. Nyáron mélyhűtőbe rakva, kiváló fagyinak, leginkább idénygyümölcsökkel (barackkal imádtam) egyéb hűvösebb időszakokban pedig egy egyszerű krémnek lehet készíteni, ami lehet pohárdesszertek alapja, tortákra, süteményekre használhatjuk egyszerű krémként.
Két édes kiegészítő
Az egyik, a mézes joghurt. Ahhoz, hogy ezt a triviális kombinációt felfedezzem szó szerint a Föld másik féltekéjére kellett utaznom. Indonéziában nem kifejezetten tradicionális alapanyag se a méz, se a joghurt. Ugyanakkor számomra misztikus, de sokak számára inkább evidens módon, ott úgy gondolják, hogy ha valaki hozzájuk utazik, akkor pont olyan ételt enne ott, mint ahonnan útnak indult. Az ilyen távol-keleti utazásaim alkalmával tudtam meg, hogy mi nyugatiak – értem ez alatt európaiak és amerikaiak – reggelire sokszor eszünk főtt tojást pirítóssal, egy kis vajjal és lekvárral. (Continental breakfast.) Ha nem mozdulok ki a kontinensről, sose tudom meg, hogy ilyeneket eszem. De visszatérve a mézes joghurtra, az egyik szállásunkon a választható reggelik között szerepelt egy gyümölcstál, és egy alkalommal azt kértem. Mangó, ananász, papaya, görögdinnye (az ott is helyi) volt felszeletelve, és e mellé tálalták mézes joghurtot. Imádtam azt a szállást, az atmoszférát, ami ott volt, és persze az ominózus reggelit, ami szinte egy teljes napra ellátott energiával. Ugyan a papaya (ami egyébként nagyobb arányban tartalmaz vitamiokat, mint ízeket), a helyben érett mangó és ananász, a teakfa bútorok, a frangipanai virágok, a rizsföld és a tenger nagyon hiányzik, de legalább ezt a kis részt haza tudtam hozni onnan. Mai napig sokat használom a mézes joghurtot süteményekre krémkért vagy azok mellé, néha a reggeli müzlihez, vagy ahogy ott is, csak egyszerűen gyümölcsökhöz.
Az elmúlt évek sztár-citrusa kétségtelenül a meyer citrom volt. A pomelo vagy a sweetie alig érdemelt biteket vagy nyomdafestéket a blogok vagy a szakácskönyvek világában, annak ellenére, hogy ezek legalább hoznak egy kis frissességet az évtizedek alatt változatlan narancs-mandarin-grapefruit trilógiába, sőt még annak ellenére se nagyon esett róluk szó, hogy ezeket a gyümölcsöket a maguk valójában, minden átalakítás nélkül meg tudnánk enni, vagy valamibe be tudnánk kombinálni. Ahogy itt a sütőtök mellé. Nem úgy, mint a meyer citromot, ami a citromhoz hasonlóan leginkább ízesítésre alkalmas. A meyer citrom beszerzése igényel némi kihívást, és jó megfigyelési képességet. Vagy ritkán lehet kapni, olyannyira, hogy tavaly sehol nem tudtam beszerezni (ahol tudtam volna odáig eszem ágában nem volt eltúrázni érte), vagy simán lehet kapni, csak épp nincs kiírva a keresztneve csak annyi, hogy citrom. Pont mintha egyre menne, hogy golden almát vagy gránátalmát veszek.
Idén megláttam, és azonnal megvettem, de ekkor már csak halvány elképzelésem volt, hogy mit akartam belőle olyan nagyon nem egész egy évvel ezelőtt. Aztán a sors vagy nem a legtökéletesebb rend, pont a legjobb szakácskönyvemet sodorta a kezembe, és lett ez a pohárkrém, a maradékból pedig egy kis üdítőt csináltam.
A konklúzió: A meyer citrom valóban más, mint a „normál” citrom, tényleg van ízbeli különbség, ahogy zöld (lime) és a sárga citrom között is van különbség. Az, hogy bizonyos ételekben ez a különbség kijön, és más eredményt kapunk a kétfélé citrommal, az is igaz. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy konkrétan e desszert tekintetében egy vakteszten ordítana, hogy melyik változathoz melyik citrusfélét használtuk, de azért lehet érezni egy kis különbséget. Ebből következik, hogy ezt a desszertet simán meg lehet csinálni normál citrommal, sőt naranccsal is, és az én fejemben is járkál egy új verzió egy kis ázsiai beütéssel. De ha ragaszkodunk a meyer citrom íz világhoz, viszont nem jutunk hozzá, akkor a citromlé egy részét cseréljük narancslére*. Nem lesz pont olyan, de hasonlítani fog.
A képeken helyes kis befőttes üvegekbe pakoltam az anyagot. E helyett nagyon jól működik a szokásos kerámia ramekin forma, vagy egyedi szilikon is, amit az pl. az IKEA-ban lehet kapni kevésbé elegáns formában, ámde nagyon vidám színekben. Pusztán e miatt üveget nem vennék. Nem néztem utána az aktuális álláspontnak, de mikor tanultam erről akkor még az volt a mondás, hogy nem tudják megmondani, hogy az üveg mennyi idő alatt bomlik le. Bármi is legyen az aktuális kutatások eredménye, ez azért erősen jelzi azt, hogy sajnos igen sokára. (Hacsak nem soha…) Így ha valamit hasonló üvegcsékben veszünk (pl. mustár, szószok, krémek, joghurtok) ne dobjuk ki azonnal az üveget, hanem ezzel a módszerrel felhasználhatjuk csinos tálalásra, vagy ezekben hordozhatóvá és ajándékozhatóvá válik a desszert. És nem utolsó sorban legalább egy cseppet tettünk azért, hogy minél később váljon az üveg hulladékká így egy kicsit segítsünk a környezetünkön.
Home Bisztro 