Az elmúlt évek sztár-citrusa kétségtelenül a meyer citrom volt. A pomelo vagy a sweetie alig érdemelt biteket vagy nyomdafestéket a blogok vagy a szakácskönyvek világában, annak ellenére, hogy ezek legalább hoznak egy kis frissességet az évtizedek alatt változatlan narancs-mandarin-grapefruit trilógiába, sőt még annak ellenére se nagyon esett róluk szó, hogy ezeket a gyümölcsöket a maguk valójában, minden átalakítás nélkül meg tudnánk enni, vagy valamibe be tudnánk kombinálni. Ahogy itt a sütőtök mellé. Nem úgy, mint a meyer citromot, ami a citromhoz hasonlóan leginkább ízesítésre alkalmas. A meyer citrom beszerzése igényel némi kihívást, és jó megfigyelési képességet. Vagy ritkán lehet kapni, olyannyira, hogy tavaly sehol nem tudtam beszerezni (ahol tudtam volna odáig eszem ágában nem volt eltúrázni érte), vagy simán lehet kapni, csak épp nincs kiírva a keresztneve csak annyi, hogy citrom. Pont mintha egyre menne, hogy golden almát vagy gránátalmát veszek.
Idén megláttam, és azonnal megvettem, de ekkor már csak halvány elképzelésem volt, hogy mit akartam belőle olyan nagyon nem egész egy évvel ezelőtt. Aztán a sors vagy nem a legtökéletesebb rend, pont a legjobb szakácskönyvemet sodorta a kezembe, és lett ez a pohárkrém, a maradékból pedig egy kis üdítőt csináltam.
A konklúzió: A meyer citrom valóban más, mint a „normál” citrom, tényleg van ízbeli különbség, ahogy zöld (lime) és a sárga citrom között is van különbség. Az, hogy bizonyos ételekben ez a különbség kijön, és más eredményt kapunk a kétfélé citrommal, az is igaz. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy konkrétan e desszert tekintetében egy vakteszten ordítana, hogy melyik változathoz melyik citrusfélét használtuk, de azért lehet érezni egy kis különbséget. Ebből következik, hogy ezt a desszertet simán meg lehet csinálni normál citrommal, sőt naranccsal is, és az én fejemben is járkál egy új verzió egy kis ázsiai beütéssel. De ha ragaszkodunk a meyer citrom íz világhoz, viszont nem jutunk hozzá, akkor a citromlé egy részét cseréljük narancslére*. Nem lesz pont olyan, de hasonlítani fog.
A képeken helyes kis befőttes üvegekbe pakoltam az anyagot. E helyett nagyon jól működik a szokásos kerámia ramekin forma, vagy egyedi szilikon is, amit az pl. az IKEA-ban lehet kapni kevésbé elegáns formában, ámde nagyon vidám színekben. Pusztán e miatt üveget nem vennék. Nem néztem utána az aktuális álláspontnak, de mikor tanultam erről akkor még az volt a mondás, hogy nem tudják megmondani, hogy az üveg mennyi idő alatt bomlik le. Bármi is legyen az aktuális kutatások eredménye, ez azért erősen jelzi azt, hogy sajnos igen sokára. (Hacsak nem soha…) Így ha valamit hasonló üvegcsékben veszünk (pl. mustár, szószok, krémek, joghurtok) ne dobjuk ki azonnal az üveget, hanem ezzel a módszerrel felhasználhatjuk csinos tálalásra, vagy ezekben hordozhatóvá és ajándékozhatóvá válik a desszert. És nem utolsó sorban legalább egy cseppet tettünk azért, hogy minél később váljon az üveg hulladékká így egy kicsit segítsünk a környezetünkön.
Continue reading →