Kókuszdió

Ami valójában nem is kókuszdió

Bár a képen nagyon menő a csirkés tál, (mások szerint pávás tál) amire pakoltam – Goa Home-ban még mindig lehet kapni – ugyanakkor mégse ez az az édesség, ami számomra az ünnepi asztal dísze vagy a karácsony desszertje lehetne. Ugyanakkor egy igen egyszerű, gyors, sütés nélküli aprósüti, ami ideális abban az esetben, ha nincs lehetőségünk aprósüteményeket formázni és sütni. (Nekem pl. kedvem lenne hozzá, de időm most nem lesz.) Ez aprónak apró, finomnak finom, tudjuk mutatósan tálalni, és ha lehet hinni azoknak a hangoknak, melyek szerint a kókuszolaj szuper étel, akkor még nagyjából egészséges is.

blog_img_3596-2

Continue reading

Advertisements

Chowder

Ugye sokan emlékeznek a régi idők karácsonyi logisztikájának arra a szakaszára mikor egy teljes család életében megszakadt a napi rutin és a tagok a tisztálkodás kihívásával álltak szemben. A fiatalabbak, és akik nagy házban, (esetleg több fürdőszobásban) nőttek fel, kérdezhetik, hogy ugyan már mitől volt ez más, mint év többi 363 napja. Akik kisebb lakásban vagy panelben éltek, azt gondolom, már mosolyogva fogják a fejüket. Ez volt az az időszak, mikor a legtöbb családban megjelent egy-két ponty a fürdőkádban… majd a következő sikamlós sztori az lett, mikor szegény állatokat a fürdés idejére átköltöztették a mosogatóba, aztán vissza. 24-én reggel pedig sorsot húztak, hogy ki pucolja, és dolgozza fel a már háziállatokká vált halakat, és csatatérré vált kinél a konyha, kinél a fürdőszoba. Valahol mégiscsak ez volt az igazi főzés, az igazi étel, és így került az asztalra a legtöbb halászlé és rántott hal.

blog_img_9408

Continue reading

Sajttorta ajándékba, pohárba

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha nincs eztettem – a bolt. És ha az Embernek nem indul be a fantáziája, hogy a kollégáinak változatos, ehető ajándékokat prezentáljon az ünnepek előtt, amiket természetesen valamiféle közös munkával készítünk el. Hét elején elkészült egy adag minitorta, csokoládés karamellás töltelékkel. A hét második felében pedig a sajttorta volt a program.

blog1_img_6439

Continue reading

Alternatív mézeskalács

Aki érdeklődik az elméleti fizika iránt, vagy egyszerűen csak szeret nézni az olyan light sci-fi-t mint pl. az Euréka, 13-as raktár, Rejtély, biztos hallott már a párhuzamos valóság fogalmáról. Ha már ebben nem is, de egy másik a párhuzamos valóságban, mosolyogva nézegetem a kirakatokat, böngésztem a már meglévő szakácskönyveket, némely receptet ki is próbáltam már a múlt hónapban, most pedig élesben kezdjük gyártani őket. Tudom mi lesz Szent este, Karácsony első napján, és azt is tudom mi lesz az a torta, amit lassan egy hete beígértem, így fel se merül a kérdés, hogy vajon milyen alapanyagokat vegyek hozzá, addig amíg nyitva van valami. És abban a világban nem csodálkozom azon se, hogy egyes blogbarátnők pl. Advent minden vasárnapjára előálltak a valami szuper édességgel.

IMG_Blog_1_3640

Még mindig a másik alternatív univerzumban egy nyugodt délutánon képes voltam mézeskalács tésztát nyújtani, hűtőbe tenni, kiszurkálni a 20-30 célszerszám legalább 50%-val, hogy lássam értelmét, hogy valaha megvettem őket. Aztán ismét hűteni, szurkálni, és örülni annak, hogy a gyömbérférfiak ember és nem pedig amőbaformában jönnek ki a sütőből. A lakásom ugyan nincs kivilágítva, de mégis kapott egy kis karácsonyi hangulatot, elő vannak készítve a díszek, de ha esetleg mégse, legalább megközelítőleg tudom, hol vannak az égők. Míg abban a valóságban mindenki kap fűszeres almalekvárt, vagy almazselét, addig ebben a valóságban csak addig jutottam, hogy összegyűjtöttem az üvegeket és próbálok helyet találni nekik valahol a konyhában. Szóval az a valóság, amiben ezt a bejegyzést írom, egy kicsit más. Az ajándékok jelentős részét beszereztem még októberben, de a nem jelentős részen az utolsó előtti napig nem igazán tudtam túllendülni. Pláne, hogy időközben más ajándékának beszerzését is én kaptam feladatul. Szóval annak ellenére, hogy a tömeget valahogy mindig elkerültem, mondhatni nem is nagyon észleltem, a karácsonyi előkészület nem sikerült olyan romantikusra, mint amilyennek a marketingesek le szokták festeni ezt az időszakot. Persze abban a párhuzamos valóságban se csinálnék örökké aprósütiket, de azért jobb lett volna egy kicsit összeszedettebben átélni ezt az időszakot. Így ha már gyömbérférfiakra –telefonokra-szarvasokra-csillagokra-fenyőfákra-csengőkre-angyalkákra és azok díszítésére, nyomdázására nem jutott idő vagy energia, sőt még a Mézekalács várost se láttam, elkészült egy kevésbé macerás, mondhatni alternatív mézeskalács. Nem különböző formájú aprósüti, hanem kenyér formában. De gyakorlatilag a várt ízek megvannak, a tészta kellemesen szaftos az almától, és ugyan aszalványok és dió nélkül is finom, de ha ezekkel gazdagítjuk, még egy kis karácsonyi puding fílingje is lesz. És mindez viszonylag gyorsan és egyszerűen megvan. Ezzel a recepttel egyébként letudtam a finoman szólva is konzervatívra szabott céges ajándékozási procedúrát, ahol legalább bezsebelhettem egy csomó elismerő visszajelzést. Bár némelyek úgy meglepődtek és olyan aranyosan reagáltak a kapott sütire, hogy ha száraztésztát találnak a kis csomagban, esküszöm azzal is elvannak. Azt nem reklámoztam, hogy itthon a reggeli desszertbor tea mellé egy kicsit továbbfejlesztett változat volt, azaz szereztem Brandy vajat, és azzal kentem meg. E hiányában magában is finom, vagy ezzel a vaníliás öntettel is.

IMG_Blog_1_3637Blog_3

 

 

 

Continue reading

Karácsony van

A jókívánság bejegyzés. :)

Ott tartunk, hogy december eleje óta várom, a karácsonyi hangulatot, de csak nem jön olyan hatékonysággal, mint azt elképzeltem. Ma már igen korán úgy sütött a szobába a nap, mint egy nyári reggelen, esküszöm még egy madarat is hallottam énekelni. Félálomban még gondolkodtam, hogy hol vagyok? Nyaralok? Tengerparton, és indulunk egy jó kis programra? Ja nem, kicsit fáj a fejem, akkor nem utazom, egyszerűen csak meleg front van. Nyolc fokban és verőfényes napütésben, hogy lesz ebből karácsonyi hangulat… gondoltam… Hát úgy, hogy elkezdtünk készülődni, és elhangzott az a mondat, ami megmosolyogtatott, majd in medias res beledobott a mély karácsonyi hangulatba. Pontosan így hangzott: „NINICSENEK MEG AZ ÉGŐK!!!”

Boldog Karácsonyt

Continue reading

Karácsonyi vásár

Idén valahogy még nem jön akkora hévvel a karácsonyi hangulat, mint kéne. Pedig mindent megteszek, vagy megtennék érte, de leszámítva azt az apró kis nyomást a készenlét hiánya miatt, alig érzem erősebben a karácsony közeledtét, mint októberben. Pár hete egy fél-kolléga barátnőmmel a cég konyhájában nagy kétségbeesésünkben (mintha valami december 5-i fogadalmat tettünk volna) megbeszéltük, hogy márpedig csakazértis átállunk karácsonyi üzemmódba, sütiket sütünk, meg az augusztusban megbeszélt mézeskalácsházat is megcsináljuk, én a fatörzset, sőt előtte megint elmegyünk az A Table-ba bemelegítésnek eredeti francia bûche de Noël-t (azaz fatörzset) kóstolni. Kilátogatunk vásárokba, kerül amibe kerül jókat eszünk, finomakat iszunk,  a forralt bor után pedig pláne vidáman nézelődünk a sok szép csetresz között, majd csinálunk egy jó kis cikket, amiben leírjuk milyen a bécsi és milyen a budapesti karácsonyi vásár. Mondván nekem évek óta tervben van egy bécsi puncsozás, hátha idén összejön. Ez utóbbi nagyjából össze is jött. De ezen kívül semmi. Semmit nem sütöttünk, a speculoos keksz állaga nem lett tökéletes, az ajándéknak szánt fudge sokkolóan finom lett, de nem dermedt meg, így azóta suttyomban kanalazzuk a hűtőből. Egy darabig még igazgattuk, mintha nem ettünk volna belőle, de ennek az időszaknak menthetetlenül vége szakadt. A narancslekvár is nagyon jó lett, de az állaga jobban hasonlít a mézhez, mint egy masszív lekvárhoz, mézeskalács házat pláne nem csináltunk, és jelenleg a fatörzs göngyölésétől is messzebb érzem magam, mint az univerzum hátsó végétől.blog_IMG_3578

A budapesti vásározásra a lehető legrosszabb időpontot választottuk. Bár aznap minden arra érzékeny embernek a meleg fronttól feszültek az idegei, mi elképesztően bírtunk fázni. Hatalmas tömeg volt, aminek okán 15 percen belül, éhesen hagytuk el a Bazilikát és környékét. Nagyon nagy sorok voltak minden olyan helyen ahol szívesen ettünk vagy ittunk volna, ott is ahol akkor épp nem kóstoltunk volna semmit. Illetve bármennyire is lazán mondtuk jó pár napja, hogy „kerül amibe kerül”, az a helyzet, hogy még a bécsi árak után is visszapattantunk a pesti áraktól. Volt olyan hely ahol érzésre fejenként 3-4000 forintból laktunk volna jól, ami ahhoz képest pláne drága, hogy egy jó darabig nem találunk volna szabad helyet ahol megehetjük, így gyakorlatilag egy jéghidegre hűlt főtt ételt ehettünk volna eldobható tálon, éttermi áron. Volt olyan ismerős, akinek az élményei alapján úgy érzem alábecsültük az árakat. Olyan összegekről számolt be, ami szinte már lekőrözte az azóta már Michelin csillagos Borkonyhás vacsorám árát. (Okés, desszert és ital nélkül…) Láttunk tócsnit 1500 Ft/db áron. Nem fértünk oda, hogy megnézzük mekkora az a darab, de bármekkora is legyen, gondolom mégiscsak hagyma és krumpli némi kötőanyaggal. Szóval a vége az lett, hogy külön-külön, mindketten a saját otthonunkban vacsoráztunk. A barátnőm sztrapacskát, én avokádós kiflit.

Bécs szintén nehezen indult. Volt olyan ötlet, hogy két napra megyünk, de mikor erre lehetőség volt, akkor ott pont zuhogott az eső, így maradt az egy esőmentes nap. Átverekedtük magunkat az összes dugón, az autópályán végigálltunk egy balesetet, megálltunk még egy helyen ahol most először nem lehetett parkolni. Ugyan a tervezettnél jóval később, ebből következően jóval kevesebb időre, de végre megérkeztünk Bécsbe. Nem az én feladatom autót vezetni, így a sok megpróbáltatás után, szinte éhgyomorra puncs legurít, így a maradék kis időben szédületesen jól éreztem magam.

Bécs

Egy biztos volt, hogy a Városházához nem megyünk. Voltunk ott úgy, hogy elviselhető volt a tömeg, és voltunk úgy, hogy még a bejárat előtt azt mondtuk, hogy inkább kószálunk a Burg vonzáskörzetében. Most a Museumsquartier környékére a spittelbergi vásárra mentünk, ahol gyalogtávolságra több kisebb-nagyobb vásárral találkozhatunk. Mi a Gutenberggasse és a Spittelberggasse közötti szakaszt választottuk.

Bécs

Ez alatt a pár aprócska óra alatt Bécs hangulata, nagyon elbűvölt. Szokták mondani, hogy mostmár Budapest is fejlődik (legjobban a bulinegyed), és Magyarországon (szerintem akkor már inkább csak Budapesten) is mindent meg lehet kapni. Szerintem nem. Ha ahhoz viszonyítunk, hogy egy ruhaüzlet régen abból állt, hogy körül lehet nézni a négyes és az ötös konfekció táján, akkor ahhoz képest igaz, hatalmas a választék. Bécshez viszonyítva, már kevésbé. Mondom ezt úgy, hogy igazi üzletbe szinte be se tettem a lábam. Spittelbergi vásár nem egy hetedhét országra szóló vásár. Három hangulatos kis utca van összekötve, ahol szinte a házak falaihoz tolva egymással szemben két sorban állnak a bódék. Ha valaki felfedezőbb hangulatban van, érdemes közelebbről megnézni a kapualjakat. Volt olyan hely, ami mögött kávézó volt, melyet most kibővítettek, és a ház gangja egy nyugis punsch ivóhellyé vált, még a postaládák elé is asztalokat tettek. Magyar eladók nincsenek, csak osztrákok, akik viszont beszélnek angolul. Magyar és szláv szavakat nem hallani, egyenlőre úgy tűnik, ide leginkább tényleg csak a helyiek járnak. Persze itt is van csokiba mártott tölcséres édesség, a tejszínhabbal töltött tekercs, akadnak fánkok és perecek, kartoffelpuffel-ek, crepe-k és természetesen sült gesztenyék, de nem arról szól, hogy hatalmas buszokkal érkező tömegeket etessenek. Ugyan sokan vannak, de mégis olyan kis otthonos családias a hangulat. Nincs rohanás, helyette komótos iszogatás van, sétálgatás, és nyugi. Mindenki csacsog egymással, az eladókkal, közben állnak a sorban, és kit érdekel? Hát ezért jöttünk! Semmi feszkó nincs a levegőben. Lehet kapni zsíros kenyeret hagymával, császárzsömléket finom sajttal és sonkával, vagy szalámival jól megpakolva, héjában sült burgonyát választható feltéttel, tócsnit amiért nagyon hosszú sor állt. Van még az osztrákoknál elmaradhatatlan sajtos kolbász, és amit mi ettünk a raclette-s szendvics, amiről a szendvics készítője lespórolta a sajtot, erre a pénztáros és egyben „minőségellenőr” azonnal adta az ívet, így jött a hatalmas adag forró nyúlós sajt a sonkás kenyérre. Kis asztalok kihelyezve, és biztosítva, hogy szinte ha bárhol megkívánunk egy pohárka punsch-ot akkor azonnal vehetünk egyet a legalább öt féléből. Erdei gyümölcsöstől az aperol-oson keresztül az almás fahéjasig minden van, ami szem-szájnak ingere. Zömében egy helyben állva is el tudjuk fogyasztani, nem kell feltételen sétálva. Mi is megálltunk egy pillanatra, egy srác mellett, aki akkor érkezett egy nagy köteg fémdróttal és egy laposfogóval. Darabokat vágott belőle, hajtogatott egy kicsit, és kezünkbe nyomott egy virágot, meg egy csillagot. Ingyen és mosolyogva. A végére hajtogatott egy kis hurkot, így bárhová fel lehet akasztani. Én nyáron majd a balkonládába fogom szúrni a virágok közé. Nagyon klassz formákat készített. Egy párat letett, hogy bárki vigye ami tetszik neki, és néhányat pedig ahogy nekünk, az arra járók kezébe adott.

Bécs

Bécs

Bécs

Continue reading