Budapest tavaszodik – citrusos zöldtea

Még tavaly jött az ötlet, hogy lehetne egy – egy, fotókkal alátámasztott bejegyzést összerakni azokról a helyekről – leginkább vendéglátóhelyekről – melyeket kipróbáltunk, és megkedveltünk. Azaz beszámolni arról, mikor nem mi főzünk. Ilyen írások nyomokban már találhatóak a blogon, kezdve a Borkonyhától a streetfoodon át, a vásárokon, és a még folytatásra kerülő Ázsián keresztül a borkóstolóig. Olyat is elképzeltem, hogy végigjárom a Budapestet, hátha valamit vissza tudok adni annak hangulatából, akár úgy, hogy nem csak a finomságok játszanak benne főszerepet. Egyszerűen azért, mert szívesen veszem néha a nyakamba a várost a fényképezőgéppel együtt. Néhány kép tavaly el is készült. Szerintem lettek jók közöttük, például egy olyan étteremről, aminek a belső kialakítása nagyon tetszett. Az egyetlen bibi az volt, hogy az ételek, no meg az árak tekintetében volt egy kettősség bennem, így addig ültem a témán, míg a hely bezárt. Most, hogy tavasszal minden új életre kel, és szó szerint kivirágzik, a belváros egyik legfrekventáltabb részén élettelenül tátong ennek a két étteremnek a helye, és valami elképesztően lehangoló látvány a város forgatagában, még úgy is, ha az ember nem tudja mi volt ott előtte. De visszatérve az eredeti gondolatmenethez, az ötletek néhány fotósorozathoz már körvonalazódnak, sőt úgy tűnik kalap is lesz hozzá. De még mielőtt élesbe menne készült egy teszt, egy kis gyakorlás. Pontosabban, régóta lett volna kedvem kószálni a városban közösen a fényképezőgéppel, sőt még a kamera nélkül is, viszont nem tudtam kiszakadni. Most egy kicsit sikerült.

Heti turmix – Barackos zöldtea ital

Bár turmixolni kell, de ez most nem egy klasszikus turmix, hanem egy frissítő ital. A tea és a gyümölcs kombináció nem új, csak mostanában egy kicsit feledésbe merült, egészen addig, míg a Szabadnapos Szakácsnál meg nem láttam valamelyik nap. Az elejéről lecsúsztam ugyan, így fogalmam sincs mennyi cukrot használt, és mennyire fűszerezte az italt. De ettől még megoldható lett a feladat, és nagyon jól sikerült.

Akik a dobozos gyümölcslevekhez szoktak, Őket pláne tudom bíztatni, hogy most a barackszezonban cseréljék le a bolti üdítőt, egy kicsit egészségesebbre. Ez nem olyan intenzív ízű, mint egy frissen facsart 100%-os gyümölcslé, vagy egy bolti üdítő, ellenben annyi cukrot teszünk hozzá, amennyit szeretnénk, és azt is pontosan tudjuk, hogy mi van benne. Szinte csak gyümölcs és tea…

Teamisu – houjicha teával, és fűszeres meggylekvárral

Ez egy nagyon szép, és nagyon izgalmas desszert. Persze az ízeken kívül az is izgalmas, hogy hogyan jutunk hozzá az érdekességét adó alapanyaghoz, a Houjicha teához. Hisz a desszert egyediségét ez a tea adja, melyet most, hasonlóan a macha-hoz porrá zúztak.

De mégis, hogy jut eszembe ilyesmi? Fontos megbeszélnivaló akadt, mikor már indultam volna haza a munkahelyemről. Az idő kellemes volt, így a helyett, hogy a légkondiban, a mellett az íróasztal mellett beszéltük volna meg a fontos dolgokat ahol aznap kb. 9 órát töltöttem, inkább nyakunkba vettük a várost és sétálni mentünk. Leültünk, megálltunk, és a végén elbúcsúztunk a belváros egy olyan pontján, ami karnyújtásnyira volt a Marumototól. Ilyenkor nincs mese, oda be kell menni, legalább csak nézelődni, és nem feltétlen hazahozni egy újabb nyuszis furoshiki-t, vagy egy kis japán porcelánt. A Marumoto egy nagyon szép teaház, ahol nem ízesített, hanem egyenesen Japánból érkezett teafüvek adnak ízelítőt a japán teázási kultúrából. Nem csak helyben teázni, hanem haza is lehet vinni a füvekből. Porrá őrölt machaból például mindig, és többféle van. Ugyan nekem nincs otthon és régóta vennék is, sőt most is ezzel szemeztem, de az újdonság hatalmába kerített, elvakított és helyette megvettem a Houjichát.

Cukkinis réparopogós, fokhagymás mártással és gyömbéres Oolong teával

Akkor megint vendégposzt, szerző én Maci (A Nyúl). Húsvét előtt SOS fel kellett tenni az értekezésemet arról, hogy ne vegyen élő nyuszit, aki két héten belül megunja, és arról, hogyan látom én az egészséges étkezést. Voltak csodás képek rólam, de a recept az ajánlásommal időhiány miatt lemaradt. Most jön.

Azt tudnám mondani, hogy imádom mikor ezt csinálja a gazdi, és szerintem minden családban ahol nyuszi van, ezt hetente többször is kötelezővé kéne tenni. A Nyúl nélküli családokban elég csak havonta. A mi családunkban ugyanis a következőképpen zajlik a process. Mama elindul a kicsi konyhába, amiről a legfontosabb információm (gyakorlatilag több nem is kell), hogy ott tartják a kajákat. Így ha valaki megmozdul a nappaliban, felkapom a fejem, és figyelek. Ha a kisszobába vagy a fürdőbe megy, akkor nyugodtan pihenhetek tovább, de ha látom, hogy az illető a konyha felé veszi az irányt, azonnal felpattanok és megindulok, hogy még előtte beérjek, és figyelek, nehogy lemaradjak valamiről. Ez azért is fontos, hogy a rohanás után tüntetőleg tudjak ülni közvetlen a kajás tálam mellett. Ez a recept azért jó, mert úgy kezdődik, hogy rengeteg répát kell elővenni a hűtőből. Megyek oda én is, szó szerint bele az ajtóba, és ellenőrzöm, nehogy véletlen valami mást fogjon meg a gazdi, és amint kiveszi, már két lábra állok és folyamatosan nyújtózkodva figyelek. Nyilván nem azért, hogy pillanatok alatt pucolási és vágási technikákat sajátítsak el. Mama megszán, kapok egy kis karika répát. Megeszem. De látom, hogy ő se bírja, ő is lop magának belőle… Ja, ha nem kell minden egyes darab az ételbe, nehogy ennyivel kiszúrja a szemem, ismét két lábra állok, figyelek, és lökdösöm a lábát a kezeimmel, ha esetleg nem venne észre. Észrevesz, elmondja a magáét, de azért még egy kicsit kapok. Lehet, hogy tudja, hogy nem állok meg egy kunyerálásnál, ezért direkt nem ad nagyot elsőre?

Meg kell, hogy mondjam alapvető problémáim vannak a tudománnyal. Nem szeretem azt a műfajt, ahol kiderítik, hogy a kedvenc kajám gyakorlatilag hizlal engem, ezért keveset kaphatok. Ha van répa, nem fogok visszamenni füvezni, ezt mama is jól tudja, (bár néha nem érti) de harmadszorra már csak azért se ad többet. Bevetem a következő trükköt, kipacsálom a vizemet, és a falnak csapdosom a porcelán tálamat. Hihetetlen strapabíró egy tál, csoda, hogy még nem tört össze. Az előző és a műanyag nem bírta ennyi ideig. De úgy látszik ez nem elég idegtépő, nem kapok több répát, és ahogy elnézem egy darabig már vizet se, mert magasra kerül az itatóm, és már csak egy cukkini darabbal hajlandó kiszúrni a szemem. Amit nem kértem. Répát kértem. De feladom, 10 perc múlva ezt is megeszem, hisz már mindent miszlikre darált, esélyem sincs több répára. De azért nem megyek vissza a szobába a helyemre, inkább itt maradok vele, hátha lepottyan még valami. Meg velem együtt, hogy ott fekszem a lába alatt, vagy keresztben a konyha közepén mégis jobb főzőcskézni. Nem szeret egyedül lenni, se ember, se állat. Ha sokat mocorog majd hátra ülök.
A meglepetés a sztoriban, hogy csináltak maguknak egy öntetet. Most petrezselyemmel az én szívem csücskével. Ha vesznek petrust mindig dupla adagot vesznek, mert tudják, hogy a kedvenc fűszernövényem, így nem csak a szárát, hanem még sok – javítok, nagyon kevés!!! – levelet is kaptam a sok finomság után. Bár tudom, ha lett volna otthon, ezt az öntetet korianderzölddel csinálták volna, mert nekik az a kedvencük, és jól passzol a répához. Én is szívesen eszem a répához, de nekem így jobb volt. Szóval emberek azért egyék ezt, mert finom, egészséges vegetáriánus fogás, és akik pedig nyuszit tartanak, hetente többször egyék, mert az nyuszók örülnek ha kapnak a nyersanyagaiból.

Üdv,
Maci

Nehézségi fok: összeállítás egyszerű, de a sütés egy kis ügyességet igényel
Elkészítési idő: kb. 1 óra
Mennyiség: kb. 4 személyre és kb. 20 kis pogácsa lesz

Hozzávalók a répapogácsához:
• 500g répa (ez a tiszta súly, levelek nélkül)
• 1 közepes cukkini (kb. 230-250g)
• 2-3 szál újhagyma (kb. 80-90g) szebb ha kapunk lilát
• 3-4 duci gerezd fokhagyma
• 1 tojás
• 2 tojásfehérje
• 2-3 csipet chili pehely (vagy ízlés és erősség szerint akár fél-egy kiskanálnyi)*
• 1 evőkanál citrom vagy lime héja (kb. egy – másfél citrom)
• 1-2 kiskanál citromlé
• 100-110g kukoricaliszt vagy rizsliszt*
• Só, és bors

Hozzávalók a mártáshoz:
• 125g natúr joghurt (egy kis doboz)
• 125g tejföl (egy kis doboz)
• 2 duci gerezd fokhagyma
• 1-2 kiskanál citromlé
• 1 kis csokor petrezselyem vagy egy nagy marék korianderzöld
• Só, bors
• 1 evőkanál oivaolaj

Hozzávalók a teához:
• Kb. 75ml víz
• 1 evőkanál szálas oolong vagy egyéb tea*
• 1 hüvelykujjnyi gyömbér megmosva és felkarikázva (egy része akár reszelve)
• 1 citrom leve
• Ízlés szerint cukor (kb. 1 evőkanál) vagy méz

1. lépés
A répát pucoljuk meg és nagy lyukú reszelőn reszeljük le, vagy késes élű robotgépben*, nem túl finomra ledaráljuk a cukkinival együtt.

2. lépés
A darált répát, cukkinit tegyük egy nagy tálba. Adjuk hozzá a kis karikákra vágott újhagymát, az áttört fokhagymát, chilit, tojást, és a tojások fehérhét, citrom héját és levét, 100g lisztet, sót és borsot, és az egészet dolgozzuk össze. Nagyjából álljon össze, ha nem adjunk még hozzá egy kis lisztet.

3. lépés
Kevés olajat forrósítsunk fel egy serpenyőben, és süssük ki a kis pogácsákat. Fontos, hogy nem fognak a pogácsák nyersen összeállni, egy kis halmot kell a serpenyőbe rakni, azt ki kell kissé lapítani, és hagyni, hogy az alja kérgesre süljön. Pár perc után megfordíthatjuk, és a másik felét is megsüthetjük.

4. lépés (mártás)
A mártáshoz keverjük össze a joghurtot a tejföllel, préseljük a keverékbe a fokhagymát, adjuk hozzá a citrom levét, sózzuk, borsozzuk, és aprítsuk a keverékbe a petrezselyem vagy a koriandert nagy részét, és keverjük a mártásba. A maradékkal díszítsük a mártás tetejét, és locsoljuk meg egy kis olivaolajjal.

5. lépés (tea)
Forraljuk fel a vizet, és ebben áztassuk a gyömbért. Ha zöld teánk van, pláne hagyjuk egy kicsit kihűlni (a zöld teát 70-80 fokos vízbe kell áztatni) majd tegyük hozzá a gyömbért. Zöld tea esetében kb. 3-4 perc, fekete tea esetében 5-7 perc áztatási idővel lehet számolni. Ízlés szerint tegyünk bele cukrot vagy mézet.

Megjegyzések:
• Én nem nagyon szeretem a csípős ételeket, és most nagyon erős chili pehely van itthon, így csak két-három csipetet tettem a masszába. Ettől nem lett csípős, de adott egy kis pikáns ízt a pogácsáknak. De chili pehely helyett használhatunk friss chilit is.
• A citromot használjuk óvatosan, ne legyen citrom íze, de egy kis frissességet fog kölcsönözni az ételnek.
• A répákat praktikusabb reszelni, az hosszabb szálakat eredményez, amik sütéskor jobban egymásba tudnak „kapaszkodni”, így egyszerűbb kisütni őket. De nekem ennyi répát nincs türelmem reszelni, így maradt a gép.
• Sajnos tapasztalat, hogy az első három pogácsa valamiért mindig szétesik, erre nincs tudományos magyarázat. Ne adjuk fel, idővel ráérzünk a technikára és jó lesz.
• A pogácsák frissen a legfinomabbak, ha nem esszük meg az egészet, praktikus a nyers masszát a hűtőbe egy jól záródó dobozba tenni. Kb. 3 napig eláll.
• Köretnek ehetünk hozzá pl. paradicsom, vagy egy egyszerűbb rukkola salátát vinegrette öntettel, egy kis krumpli, esetleg rizs köretet is tehetünk hozzá.
• A zöldségek arányán változtathatunk, lehet több cukkini, és kevesebb répa. A répa egy részét helyettesíthetjük fehérrépával vagy paszternákkal, de akár próbálkozhatunk részben karalábéval és céklával is.

https://www.facebook.com/HomeBisztro

Kíanai “húsvéti” tojások, azaz teatojások 茶葉蛋

Ez egy oximoron, mert valójában Kínában nem ünneplik a húsvétot. Bár elvileg a karácsonyt sem, ennek ellenére életem legnagyobb karácsonyi forgatagát mégis Hongkongban éltem át 25 fokban, egy trikóban és vékony nyári pulcsiban. Szóval semmi se kizárt, pláne, hogy a világ húsvéti dekorációjának nagy százalékát esélyesen Kínában gyártják.

Nagyon régen kaptam egy szép könyvet, ami Ázsia teáiról szól. Részben mert érdekelt, részben pedig azért, hogy olvassak angolul. Nem olvastam belőle annyit amennyit kellett volna, viszont négy fotó nagyon megragadt bennem. Az egyik egy kép egy régi kínai teaházról, hatalmas szürke teás dobozokkal, amin piros matricák fekete írással jelezték milyen tea van a dobozban. Volt még egy kép egy japán teaház belső részéről, illetve a tea mellé kínált süteményről. Ez a két dolog volt az, amiből összeraktam itt Európában, hogy milyen lehet egy teaház ott a Távol-keleten. És ez volt az amit lépten-nyomon kerestem, de nem találtam Hongkongban. Ugyanúgy volt egy kép az indiaiakról, ahogy öntik a chai-t a kis kerámia edényekbe. A könyvek szerint az a szokás, hogy amint megisszák a teát, a kerámia edényt azonnal eltörik a betonon. Így tudják elkerülni, hogy egy felső kasztbéli biztosan ne érintkezzen egy érinthetetlen (azaz alsó kasztbéli) ember ajkával. Persze ebből se láttam semmit. Akárhány éjszakai vonaton ébredtük, akárhány állomáson, piacon, útszéli kifőzdében jártunk, mindig egy eldobható műanyag, esetleg nem törésre szánt üvegpohárban szolgálták fel a chai-t. Így ennek a pohártörésnek a romantikáját se tudtam megtapasztalni. (Egyébként nem kizárt, hogy még él, csak mi nem futottunk bele. Például ha Kalkuttában jártam volna jobb esélyeim lettek volna.)

Az utolsó kép pedig ami talán a legjobban megragadt, a márványos tojások fotója volt. Érdekes, hogy sose csináltam meg őket, pedig mindig ott motoszkáltak az agyamban. Ami viszont most nagyon megpiszkálta, ezt az emléket az pont Hongkong volt. A Tsim Sha Tsui kerületben volt a szállásunk, ami a belváros (bár sokszor úgy éreztem, hogy egész Hongkong egy belváros), és közvetlen a parton, a Victoria Kikötő mellett van. Innen (is) lehet látni az este 8 órai fényjátékokat, és a kivilágított felhőkarcolókat. Onnan Hongkong szigetre mehetünk metróval is, ami egy kicsit drágább, de ha bevállalunk egy hosszabb sétát, akkor pedig mehetünk hajóval, azaz a legrégebbi hajózási társasággal a Star Ferry-vel. Ami viszont olcsóbb és sokkal érdekesebb. Ahogy mentünk a Star Ferry-hez a Tsim Sha Tsui oldalon mindig megcsapott a büfék mellett egy erős, jellegzetes és számomra idegen illat. Egy nagy tálban egy félelmetesen barna színű folyadékban ücsörögtek és illatoztak a főtt tojások, amit fura mód sose kóstoltunk meg. A tojások eredetét leginkább Kínához kötik, és máig is ott a legelterjedtebb, mint olcsó, utcai étel vagy snack, illetve tradicionálisan a Kínai újévkor kerül az asztalra. Mondják, hogy Malajzián át Indonéziáig több helyen fellelhető. Bár én utóbbi helyen sajnos nem találkoztam vele.

Update: Mióta az eredeti bejegyzést írtam, jártam Malajziában, ahol szép számmal élnek több generációval korábban bevándorolt kínai családok. Így ott, ha nem is lépten-nyomon de valóban találkoztunk ezzel az étellel. Például Cameron Higlandson, ami Malajzia teaültetvénye, és jóval magasabban fekszik az ország egyéb részeinél, így tejesen más az éghalat is. Hűvösebb, kellemesebb az idő. Ugyanakkor Cameron Highlands mégis a helyiek körében népszerű üdülőhely. Kuala Lumpur, Penang, és a környező városok lakói közül sokan töltenek ott egy-egy hosszabb hétvégét. Így ottani árusok inkább a helyiekre vannak felkészülve. Mikor rátaláltunk a tojásokra, és kiderült, hogy mi már ismerjük, sőt meg is csináltuk, nagyon megörült a büfés néni, és nagyon informatív is lett volna, ha beszéltünk volna közös nyelvet. De azért valahogy csak összehozták az információkat. A tojásokat egy teás lében főzik, amihez adnak még egy keveset a helyi gyógynövényekből, és jó sok szerecsendiót. Két napig fő a tojás a fekete lében mire elkezdik árulni. Mutatta a következő adagot, amit hajnalban tett fel, és pár nap múlva már az lesz elől a pulton. Itt már nem követtük el azt a hibát amit Hongkongban, értelemszerűen megkóstoltuk. Isteni finom volt. Nem tudom, hogyan működik a tojás sárgájának a kémiája, de még ez enyém túl kemény lett, addig neki két nap főzést követően krémesen puha. És két nap alatt tényleg tényleg jól átjárta a sok fűszer amit a főzővízbe tettek, és fura mód az egyik leginkább íz-gazdagabb kínai étel lett, amit valaha ettem. (Ez nem a kínai konyha számlájára írható, hanem arra, hogy kínai ételekkel eddig nem nagyon volt szerencsénk…)

Hongkongból hazaérve – ugyan néhány havi reakcióidővel – én is megcsináltam. Mikor főttek a tojások teljes lázban voltam, hihetetlen Hongkong illat volt a lakásban. Két órán át csak vigyorogtam. És mikor megpucoltam, annyit bírtam mondani A Nyúlnak (mert akkor csak ketten voltunk otthon), hogy ezek gyönyörűek. Mindenkinek meg kell csinálnia, egyszerű sikerélmény, nem hétköznapi, és mindenkit el lehet vele bűvölni. A recept egyébként nem kőbe vésett, találtam olyan változatot ahol pont a teát hagyják el, vagy ahol alig fűszerezik, és olyat itt amiben még több a fűszer. Kínában leginkább az erős ízű Pu Erh teából készítik, hisz ott a zöld tea a jellemző ami nem bírja a hosszú főzést, és ezt a hőfokot.

Hozzávalók:

• 6 db tojás (vagy több is lehet)
• 1 kiskanál só
• 2 csillagánizs
• 2 rúd fahéj
• 2 evőkanál szója szósz
• 2 púpozott evőkanál fekete tea
• Víz

Adható még a főzetbe:

• Egy kiskanál szecsuáni bors
• másfél evőkanál kínai ötfűszer keverék
• Fél kiskanál szerecsendió

1. lépés
A tojásokat tegyük egy lábasba, öntsük fel hideg vízzel, hogy kb. fél centiméterre ellepje. Forraljuk fel, és forrás után főzzük még öt percig.

2. lépés
Vegyük ki, öntsük ki a vizet, és mossuk meg a tojásokat. Közben forraljunk még egy ugyanakkora adag vizet, mint előzőleg. A vízhez keverjük hozzá a sót, és a szójaszószt, adjuk hozzá a fűszereket és a teát, majd tegyük vissza a tűzre.

3. lépés
Ha még melegek a tojások, akkor fektessünk egyik kezünkbe egy konyharuhát, így fogjuk meg a tojásokat egyenként, és egy evőkanál hátuljával ütögessük meg a tojás héját, hogy minél több helyen megrepedjen. Tegyünk vissza a fűszeres vízbe, forraljuk fel, majd ezt követően gyöngyöztessük minimum két órán át. Ha lehet, a vízbe hagyjuk egy kicsit kihűlni a tojásokat, és fogyasztás előtt óvatosan pucoljuk meg. 

Megjegyzések:

• Praktikus nem friss tojásból készíteni, mert a frisseket többnyire nem lehet szépen pucolni.
• Én teafüvet használtam és azt is ajánlom, de ha minden kötél szakad helyettesítsük két feketetea filterrel. Zöld teát ne használjuk, hisz az 70-80 fok fölött, pláne ilyen hosszú főzési idővel keserű lesz.
• Lehet két óránál tovább főzni, és a legjobb ha egész este a lében ázik a tojás, így jobban átjárja a fűszerek íze. Bár szerintem a tojások langyosan a legfinomabbak. És langyosan jobban is lehet érezni a fűszerek ízét.
• Elvileg nem kéne vizet cserélni a második lépésnél, csak a főzővízbe beleönteni a fűszereket. Mivel nem tudom, hogy a csirke popóján kívül mivel érintkezett a tojás, így szerintem higiénikusabb.
• Egy kis csalás, hogy a teaültetvényes fotók nem Kínában, hanem Indiában a Nilgiri ültetvényen készültek.

https://www.facebook.com/HomeBisztro