Zöldséges egytálétel

A tél tipikusan a robosztus húsos melengető ételek ideje. Ilyenkor nem elérhetőek a friss paradicsomos saláták és nem is feltétlen kívánunk egy extra light ételt.  Így adja magát, hogy együnk egy húsos, boros ragút, ami tényleg laktat és melenget. De mi van akkor, ha mindezt hús nélkül szeretnénk megoldani. Azt gondolom így már egy kicsit csökken a választék. Ez a kissé indiai konyhára hajazó étel ezt a feladatot próbálja megoldani. Tele olyan zöldségekkel melyek télen is kaphatóak, egészségesek, és még jól is lakhatunk vele.

Spenótos palacsinta limeos fűszervajjal

Egyre komolyabban veszem a szakácskönyvek gyűjtését. Persze nem tudatosan, ahogy annak idején pár hónapig gyűjtögettem a bélyegeket, vagy sok lány a szalvétákat. Azokat emberek zöme a gyűjtés kedvéért gyűjtötte. Sokakban talán nem is tudatosult, de nem mellesleg ennek volt egy szociális háttere, hisz az új darabokat meg kell mutatni, cserélni kell, így mellékhatásként egy jó kis társasági eseménnyé nő(he)tte ki magát. De ez más!

Ezek a könyvek kellenek, ezekre szükség van, hasznosak, ezért kerülnek a könyvespolcra. Szóval a mögöttes ideológia kipipálva. De tény, hogy ezek nálam mostanában folyamatosan gyűlnek, és azt hiszem hatékonyabban, mint bármi más. Nem mondom, hogy százával állnak a polcon, és egy napon lehet említeni az én kis szakácskönyvtáramat Nigella Lawson szakácskönyvtár-szobájával, de lassan már minden darab elhelyezése komolyabb logisztikát igényel. Épp ezért, hogy még kísértésbe is alig essek, nagyon hatékonyan szelektálok, már a tekintetében is, hogy mikor mire kattintsak rá a neten, pláne, hogy mit rendeljek meg. De néha valahogy elkalandozok a tiltott oldal felé, és olyankor mindig van, ami megtetszik, ami feltétlen szükséges, ami határozott véleményem szerint olyat képes nyújtani, amit a többi már meglévő biztos, hogy nem. Ezeket például névnapom közeledtével egyre többet szoktam emlegeti, és két-három naponta hivatkozom arra a linkre, amit a témában már vagy háromszor átküldtem.  Aztán néha, ha épp arra járok, betérek egy angol nyelvű könyvesboltba, és a nélkül, hogy mások számára hallható lenne, egy belső frekvencián hangosan felsikoltok, hogy te jó ég, hát ők megrendelték azt ami annyira izgatott, és ugyan időre megyek, de ez a három perc csak belefér, hogy 3D-ben, kívülről, belülről is megnézzem azt az ártatlan kis könyvet. E formában két olyan könyvről derült ki, hogy nagyon jó, amit néhány bepillantó-oldal alapján én is remeknek ítéltem. Így miután végiglapoztam nem tudok szabadulni a látottaktól, nem beszélve arról, hogy a mexikói konyha még egyáltalán nem képviselteti magát polcon, ami ugye már egy harmadik könyv lenne.

Narancsos bébispenót saláta

Hát ez lett. Ennyit bírtam mondani mikor készen lettem vele. Ugyan szerettem volna valamikor egy hasonló salátát készíteni, amit úgy képzeltem el, hogy a citrus szekcióban vegyesen használok narancsot, vérnarancsot, mandarint, zöldcitromot, és ha végre felismerjük, és nem kerüljük el egymást  a meyer citrommal, akkor azt is. Mondjuk ez kombináció sütiben is hasonlóan jól szerepelne. De most salátához, azon belül pedig céklás sütőtökös verzióhoz vásároltam be, ahhoz kezdtem hozzá, majd mikor a cékla már a sütőben volt, és kezdtem volna vágni a tököt, aminek elvileg kevesebb sütési idő kell, észlelem, hogy a növénydarab a fólia alatt puha.

Túl puha. Megromlott. Aminek a fólia másik oldaláról nézve, semmi szabad szemmel látható jele nem volt. Szóval szomorkodás után a konyhában körülnéz, majd újratervez. Mivel szinte semmi szilárd halmazállapotú étel, vagy hozzávaló nem volt otthon nem nagyon volt lehetőségem túráztatni a fantáziámat, és semmi értelme nem volt felcsapni néhány szakácskönyvet, amiben tudom, hogy van hasonló recept egy kis különlegességgel megspékelve. Ottolenghi egy hasonló salátát például olívabogyóval kombinál, ami izgalmasan hangzik, de abban a pillanatban gyakorlatilag esélytelen volt. De mivel csak az éhség volt adott, többi hozzávaló nem, lett narancsos saláta. És ha már legalább ez elkészült, akkor kattintsunk el egy-egy fotót is, mert az apró kis kóstolásból kiderült, hogy elég finom lett ahhoz, hogy megérdemelje a blogosítást. Nagy műgonddal kitálaltam a szép, stílusban hozzá illő, és színben az évszakot idéző “szettinget”, majd rámtört, hogy valami hiányzik. Nézem a salátát, nézem a konyhapolcot, na igen, nyomjunk rá azt a szomorú gránátalmát, hisz gránátalmával minden jobb.  De nem ez hiányzott. Mindegy, haladjunk. Lefotóztam, kitálaltam, majd elkezdtük enni, mire ember rákérdez, hogy nem azt mondtad, hogy e miatt kell félre tenni a sajtot? De igen, azt mondtam. Kimentem a konyhába, és pótoltam a hiányosságot. Igen, ez hiányzott, nem a gránátalma. Szükség esetén a fehér sajtot képzeljük a fotóra. :)

Nézzünk a piac mélyére – Mángold saláta turbolyával

Ez a „nézzünk a piac mélyére” nem túl bújtatottan azt jelenti, hogy tele az étel lehetetlen hozzávalókkal. Tényleg nem minden napos, és nem lehet minden zöldségesnél mángoldot kapni, illetve petrezselymet is hamarabb találunk, mint turbolyát. Arról nem is beszélve, hogy több polcot foglalnak el az üzletekben a maci, lapka és a trappista jellegű sajtok, mint a közepesen érlelt krémes kecskesajt. De ha ezeket az alapanyagokat egyszer megtaláljuk, akkor érdemes megvenni, kipróbálni, és frissíteni velük a repertoárunkat. Nem pedig otthagyni szegényeket a lelkesen újító termelőnél, mondván, én ezeket a fura növényeket nem ismerem, szóval nem tudom, hogy mit is csinálhatnék belőle.

A mángold levele pontosan úgy funkcionál mint a zsenge spenót. Jó frissen, nyersen, de enyhén fokhagymás, vagy fűszeres vajban átforgatva is. Illetve ahogy a spenót is, főzés közben ez is egy pillanat alatt összeesik, az íze pedig hasonló, csak egy kicsit enyhébb. Ami spenóttal működik, az mángoldal is, és fordítva. A mángold szára viszont külön funkcionál. Az a fantasztikus benne, hogy színes, lehet kapni zöldet, pirosat, narancssárgát, feketéset. Így nem csak ízben, hanem designban is feldobja az ételeket. Ezt viszont a rebarbarához hasonlóan pár perc alatt meg kell főzni, vagy sütőben, puhára sütni. A turbolyát pedig a francia konyhában használják, és gyanítom a háború előtt a hazai vidéki konyhákban is gyakoribb vendég volt, mint manapság. Íze egy kicsit ánizsos (nem annyira, mint a thai bazsalikom) és talán nagyon enyhén mentolos. Stílusban a korianderre emlékeztet, de az íze teljesen más, nem helyettesítő termékek. Szóval értem én, hogy ez, az egyébként nagyon finom, és szerintem különleges saláta egy kisebb fajta kutatómunkát igényel, (bár én 50 méteren belül mindent megkaptam hozzá) de merjünk új dolgokat kipróbálni, variálni. Lehet, hogy néha árnyékra vetődünk, hát akkor kevésbé jót eszünk és tanulunk belőle, de többnyire meglepően finom falatokat fogunk összehozni. Csak bátran!

Meleg kukoricasaláta

Nagyon szeretnék belemélyedni a mexikói konyhába. Egyenlőre még csak annyi történt, hogy érdeklődve nézem Thomasina Miers műsorát a TV Paprikán, és amit lépésnek lehet nevezni, az az, hogy pár hónapja megcsináltuk az itt linkelt a receptet, és egy barátnőmmel öt órát beszélgettünk egy mexikói étteremben. Volt mit mondanunk egymásnak, de abban, hogy ennyi időt egy helyben töltsünk a Pici Lánya keze volt, aki a megérkezésünket követő első percben elaludt. Ez idő alatt párom meg is jelent, el is ment, a vendégsereg vagy háromszor, a személyzet pedig egyszer cserélődött le.