Diós süti

A tökéletes reggel nyomában

Egy átlagos reggel normális esetben úgy néz ki, hogy még mielőtt pitymallik felkelünk, megiszunk egy piros vagy zöld turmixot, ettől már hajnalban kirobbanó energiánk lesz, gyorsan magunkra kapunk egy fényvisszaverős sportnadrágot, és futunk egyet a környékünkön a friss levegőn, ahol csak néhány madár jár, de autó biztosan nem szennyezi a levegőt. Mert nyilván mindenki ilyen helyen lakik, ugye? Aztán zuhany, felkapjuk a csinos ruhát és a nap folyamán kirobbanó lendülettel oldunk meg minden problémát a munkahelyünkön és a magánéletünkben.

Az abnormális reggel pedig úgy néz ki, hogy x+? szundi után az utolsó pillanatban mikor még azt gondoljuk tuti megússzuk pusztán 5 (tíz) perc késéssel, kivánszorgunk az ágyból, épp csak azzal vagyunk tisztában, hogy a saját lakásunkban vagyunk, és máris lerogynánk a fotelre. De előtte még összeszedjük magunkat annyira, hogy egy kávét vagy teát főzünk, hogy ennek rituáléjára hivatkozva legyen valami ürügy, hogy a kanapén a semmibe bámulva tovább sajnáljuk magunkat, hogy mi a szöszért kell ilyen korán kelni. Aztán ha már tényleg nagy az idő nyomása, gyorsan magunkra kapunk bármilyen ruhát, ami vállalható.

Az én reggelem valahol a kettő között van (mondjuk inkább közelebb a második variánshoz) de képes vagyok a kontrollra, van akaraterőm, hogy legyőzzem az alvási vágyam, és van mellettem Valaki aki odafigyel rám, és szüntelenül figyelmeztet arra, hogy készüljek, aztán arra, hogy készüljek gyorsabban.

Na de ha végre sorra kerül egy nyugis szombat vagy vasárnap reggel, akkor néha tényleg olyan jó a szobába leülni egy teával és egy sütivel a kanapéra. Elolvasni a telefonon azokat a cikket, amiket a hét közben folyamatosan mentegettem, mert érdekeltek csak mondjuk túl hosszúak voltak. Mindezt jó csendben, és néha jobb zenével. Bliss-nek több számát ismertem egy ideje, de konkrétan a Calling-ot nem sokkal azt megelőzően fedeztem fel, hogy Belgiumba utaztunk. Nem tudom megbecsülni, hogy az utazást megelőző héten mennyit hallgattam, de a szám a végtelenhez közelít, így az út alatt szinte folyamatosan ez volt a fülemben, így azóta is némileg Brügge-re emlékeztet.

Ez a süti ebben a verzióban nem túl édes szóval tökéletes napkezdő, annak ellenére, hogy azért 1-2 darabbal nehezen húzzuk ebédig. De ennek a sütikének nem is ez a célja. Ez egy remek édesség, jó uzsi süti, vendégváró, és kirándulásra is tökéletes. Ha pedig tényleg édességet szeretnénk, egy kicsit növelhetjük a cukor mennyiségét. És ennek a keksznek a különlegessége, hogy vegán. Valahol azt olvastam, hogy a banán tökéletes tojás helyettesítő édességekben. Ugyan piskótán azért még nem esnék neki tesztelni, de ebben az édességben tényleg több mint tökéletesen működött.

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítése: kb. 15 perc összeállítás és kb. 15 perc sütés
Mennyiség: kb. 9-12 db attól függően mekkorára becsüljük egy ping-pong labda méretét

Hozzávalók:

• 60g vaj
• 35g fehércukor*
• 15g barna melaszos cukor*
• 1 banán
• 50g fehérliszt (vagy 25g fehér liszt és 25g zabpehelyliszt)**
• 10g+80g dió***
• ½ kiskanál sütőpor
• ½ kiskanál fahéj
• 40g aszalt szilva kis darabokra vágva**** (de lehet pl. mazsola)
• 15g-20 csoki apróra vágva****

1. lépés
A cukrot és a vajat habosra verjük robotgéppel kb. 5 perc alatt. A banánt villával összetörjük és a pépet folyamatosan a cukros vajhoz keverjük.

2. lépés
10g diót finomra, szinte liszt állagúra darálunk, majd hozzáadjuk a többi diót, de ezt már csak kisebb darabokban.

3. lépés
A vajas krémhez szitáljuk a lisztet, a sütőport, fahéjat, és a diót. Hozzáadjuk az asztalt szilvát, és a csokit, majd összeforgatjuk a tésztával. Kb. fél órára a hűtőbe tesszük.

4. lépés
Kb. ping pong labdányi golyókat formázunk és kekszsütő formába tesszük. (Ez olyan mint a muffin forma csak alacsonyabb. Így egy ponton nem folyik túl a keksz, hanem szépen egyben marad. Ha ilyen nincs, akkor jöhet a muffin forma. Nem kell megtölteni tésztával, de ez se fogja engedni, hogy szétfolyjon. Ha egyik sincs, akkor marad a szilikon lap vagy a sütőpapír.)

190 fokon kb. 12-15 percig sütjük.

Megjegyzések:

• *Használhatunk csak egyféle cukrot, gyakorlatilag bármelyiket. Ha édesebben kedveljük, maximum 60-70g cukrot tennék bele.
• ** A „zabpehelylisztet” úgy csináltam, hogy ledaráltam a sima, natúr zabpelyhet, ismertebben müzlit. Nem tudom mennyibe kerül az ilyen liszt, tudtommal kb. 500-600 Ft/kg. A natúr müzli pedig ennek töredéke. Amikor ezt a verziót csináltam egy kicsivel több cukrot tettem bele.
• ***Dió helyett megpróbálhatjuk mandulával vagy kesudióval. Ez esetben elhagynám a csokit vagy fehér csokit tennék bele, és aszalt szilva helyett pl. aszalt sárgabarackot, aranymazsolát vagy körtét.
• **** Az aszalt gyümölcs és / vagy a csoki akár el is hagyható. De az aszalt gyümölcstől egy kicsit ragacsos lesz a belseje, ami szerintem nagyon jó, szóval ha valamit elhagyunk, az inkább a csoki legyen.
• Frissen, langyosan a legfinomabb, de még két-három is tökéletes. A nyers tésztát akár egy éjszakára is a hűtőbe tehetjük, így finom langyos kekszet mártogathatunk a teába reggel.
• Többnyire ennek az adagnak a dupláját készítem.

 

 

Whiskys süti

Alkohol reggel, legálisan

Vannak ezek az amerikai, amőba szerűre sülő sütik, amiknek hatalmas előnyük, hogy kevés hozzávalóból pikk-pakk megvannak, és hatalmas hátrányuk, hogy nincs sok ízük. Maximum édesek. (Szerintem.) Ez jó pár éve tudatosult bennem, mikor valaki megjelent egy lavórnyi ilyen sütivel, hogy ez mennyire finom. Rossz valóban nem volt, de túl sokat azon túl nem adott, hogy édes volt és puha.

Mandulás pisztáciás teasüti

Ehhez a sütihez teát ittam, mikor elkészült, de az imént, így vasárnap este egy hosszú munkahét előtt épp egy forralt bor csúszott le. Szédületes a helyzet. Tekintettel a speciális helyzetre, a sütiről annyit, hogy finom volt, és remélem semmilyen infó nem maradt ki a receptből és a leírásból.

Kókuszos reggeli keksz… vagyis cookie

Az egyik kedvenc keksz.

Valóban ez egy kedvenc keksz, és most kivételesen nem azért mert különlegesen fűszerezem, vagy egyedi hozzávalókat használok hozzá. Azt is nagyon szeretem, de ez most más műfaj.

Munkanapokon nem itthon reggelizem. Megítélésem szerint hajnalok hajnalán kelek, és olyan borzasztó korán kell megjelennem a munkahelyemen, hogy míg itthon vagyok, semmi nem bírna rá egy villásreggeli, egy szendvics vagy akár gyümölcs és joghurt összedobására, elfogyasztására, majd a tartozékainak elpakolására. Valójában akkor még annyira sem ébredek fel, hogy bármilyen élelmiszert be tudjak fogadni. Így marad későbbre a joghurt, müzli és gyümölcs valamilyen kombinációja, vagy ha minden kötél szakad útközben egy péksüti. De az egyetlen dolog, amit majdnem minden reggel van kedvem, és időm megcsinálni az a tea. Ugyan ez most változóban van, de a reggelek zömének szertartása, hogy leülök a csendben a kanapéra egy bögre teával és öt percig csak ülök és kortyolgatom, töretlenül bízva abban, hogy némileg felébreszt. Néha csatlakozik hozzám A Nyúl, egy kis simire, és néha ha van hogy, a tea mellé jut egy kis keksz is, amit lehet nyammogni vagy a teába mártogatni. A nap elején öt perc csend és nyugalom. Aztán kezdődhet a stressz! Ezekre az alkalmakra nagyon szeretem ezt az enyhén kókuszos, és nem vad, hanem lágy ízű kekszet. Ilyenkor sokkal jobban esik, mint egy ízbomba csokis, mogyoróvajas, vagy tahinis változat.

Anzac, bővített változatban

Az Anzac egy egyszerű ausztrál és egyben új-zélandi sütemény, ami Amerikában is nagyon népszerű. Három kontinens süti folyamatosan, ennek következtében kismillió recept létezik rá. Alapja a vaj, müzli, kókuszreszelék, liszt, cukor, és golden syrup, a legkülönbözőbb arányokban. Hihetetlen, de bárhogy is variálja az ember, lényegében szinte mindig majdnem ugyanazt az állagot és majdnem ugyanazt az ízhatást kapja. Beállva ebbe a véget nem érő sorba, ennek most egy viszonylag egészséges változatát írom. Csalás a receptben, hogy az alap süteményt – ami gyakorlatilag a cukorig tart a hozzávalók listájában – kibővítem még néhány jó kis hozzávalóval. Jogos a kérdés, hogy ez után ezt mennyire hívhatjuk Anzacnak… egy kicsit… ;)

A sütemény pályafutása onnan indult, hogy az I. világháborúban, az ausztrál és az új-zélandi katonák ezt vitték magukkal bevetésre. Fontos szempont volt, hogy nem tört össze, sok benne a tápanyag, csillapítja az éhséget, és nincs benne tojás, amitől akkoriban, mikor majdnem minden farmer a háborúban segédkezett, nagyon tartottak az emberek. Reméljük ez az aspektusa örökre történelem marad, és már csak azért válasszuk ezt a süteményt, mert annyira egyszerű az elkészítése, hogy szinte bármilyen fáradtan is gond nélkül kivitelezhető, vagy bármennyire is járatlanok vagyunk a konyhában, ezzel a sütivel fix a sikerélmény. Két helyen ronthatjuk el, az egyik, hogy elfelejtjük kivenni a sütőből és odaég, a másik, hogy korán le szeretnénk venni a sütőlapról, mikor még nagyon puha és könnyen szétesik.
Szerintem életem első alkotása is ez a süti volt, és már akkor is jól sikerült. A süti a maga nemében nagyon finom, de nem ez az, amit vendégvárónak szánnék. Ez az, amit el lehet pakolni a munkahelyre, suliba, uzsinak, vagy amit reggel egy gyümölcsös joghurt és tea mellé lehet majszolni. Ajánlom még túrákra, síelésre, utazásra, torna előtt, mint egy energiát adó snack, vagy szélsőségesebb esetben, mint túlélő falat. :)