Az Anzac egy egyszerű ausztrál és egyben új-zélandi sütemény, ami Amerikában is nagyon népszerű. Három kontinens süti folyamatosan, ennek következtében kismillió recept létezik rá. Alapja a vaj, müzli, kókuszreszelék, liszt, cukor, és golden syrup, a legkülönbözőbb arányokban. Hihetetlen, de bárhogy is variálja az ember, lényegében szinte mindig majdnem ugyanazt az állagot és majdnem ugyanazt az ízhatást kapja. Beállva ebbe a véget nem érő sorba, ennek most egy viszonylag egészséges változatát írom. Csalás a receptben, hogy az alap süteményt – ami gyakorlatilag a cukorig tart a hozzávalók listájában – kibővítem még néhány jó kis hozzávalóval. Jogos a kérdés, hogy ez után ezt mennyire hívhatjuk Anzacnak… egy kicsit… ;)
A sütemény pályafutása onnan indult, hogy az I. világháborúban, az ausztrál és az új-zélandi katonák ezt vitték magukkal bevetésre. Fontos szempont volt, hogy nem tört össze, sok benne a tápanyag, csillapítja az éhséget, és nincs benne tojás, amitől akkoriban, mikor majdnem minden farmer a háborúban segédkezett, nagyon tartottak az emberek. Reméljük ez az aspektusa örökre történelem marad, és már csak azért válasszuk ezt a süteményt, mert annyira egyszerű az elkészítése, hogy szinte bármilyen fáradtan is gond nélkül kivitelezhető, vagy bármennyire is járatlanok vagyunk a konyhában, ezzel a sütivel fix a sikerélmény. Két helyen ronthatjuk el, az egyik, hogy elfelejtjük kivenni a sütőből és odaég, a másik, hogy korán le szeretnénk venni a sütőlapról, mikor még nagyon puha és könnyen szétesik.
Szerintem életem első alkotása is ez a süti volt, és már akkor is jól sikerült. A süti a maga nemében nagyon finom, de nem ez az, amit vendégvárónak szánnék. Ez az, amit el lehet pakolni a munkahelyre, suliba, uzsinak, vagy amit reggel egy gyümölcsös joghurt és tea mellé lehet majszolni. Ajánlom még túrákra, síelésre, utazásra, torna előtt, mint egy energiát adó snack, vagy szélsőségesebb esetben, mint túlélő falat. :)
Elkészítési idő: összeállítás kb. 10 perc, sütés kb. 10 perc/adag
Nehézségi fok: egyszerű
Mennyiség: kb. 24 darab
Hozzávalók:
- 135g vaj
- 100g méz (vagy golden syrup)
- 2 evőkanál (30ml) forró víz
- 1 kiskanál (5ml) szódabikarbóna
- 180g müzli
- 70g kókuszreszelék
- 145g liszt
- 60g barnacukor*
- 30g fehércukor*
(Eddig tartott az alapsütemény, alább, hogy mivel bővítettem ki.)
- 50g mazsola (vagy más aszalt gyümölcs ízlés szerint. Pl. aszalt meggy, aszalt sárgabarack, datolya, füge és vagy aszalt szilva kockázva)
- 40g kesudió
- 30g dió
- 1kiskanál fahéj
- ¼ kiskanál őrölt szerecsendió
1. lépés
A vajat és a mézet egy kis lábosba tesszük és alacsony hőfokon pár perc alatt felolvasszuk. Majd egy kis tálba két evőkanál forró vízben elkeverjük a szódabikarbónát.
2. lépés
Egy nagy tálban összekeverjük a müzlit, kókuszreszeléket, lisztet, cukrokat, aszalt gyümölcsöket, diókat, és fűszereket. Ezt követően a mézes vajhoz öntjük a szódabikarbónát, és ezt a keveréket összedolgozzuk a müzlis keverékkel.
3. lépés
A tésztából enyhén nedves kézzel, kb. ping-pong labdányi gombócokat csinálunk, egy kicsit lelapítjuk és kekszsütő tepsibe* vagy sütőpapírra tesszük. 160 fokon 10 percig sütjük. Mikor kivesszük a sütőből, könnyen szétesik a süti, így hagyjuk a formában vagy a sütőpapíron kihűlni.
Megjegyzések:
- *Szerintem így finom volt a süti, de többnyire édesebb változatokkal találkoztam. Ha csökkenteni akarjuk a cukrot, még kb. 20-30g-ot lecsíphetünk. Ha édesebben szeretnénk, akkor még ugyanennyit pluszban elbír. A második lépésnél, mikor teljesen összeállítjuk a hozzávalókat, érdemes megkóstolni a nyers tésztát. Akkor szükség esetén még tudunk egy kicsit több cukrot hozzáadni.
- **A kekszsütő tepsi, esetleg a tartlett sütő, olyan mint a muffinsütő, csak sokkal alacsonyabb. Gyakorlatilag keksz magasságú mélyedések vannak a tepsiben. Ez azért praktikus, mert így kb. egyforma sütiket tudunk készíteni, de ami fontosabb, hogy a sütik sülés közben nem folynak össze, és nem lesznek túl laposak. Ha ez nincs, de muffinforma van, akkor abba ugyanúgy el lehet helyezni. Ez esetben nem kell a tetejéig tölteni a formát mintha muffint sütnénk, csak kb. 2 ujjnyi magasan tesszük bele a tésztát.
https://www.facebook.com/HomeBisztro
megcsináltam gyors’ :) szétlapultak totálisan (mondjuk elég nagyvonalúan kezeltem a hozzávalókat, szó se :) ), de az ízük rendben van.
Éci, ezek alapvetően laposak, szinte mint egy keksz. Csak én formába csinálom, pont azért, mert jobban csípem, ha van mibe harapni. Viszont örülök, hogy ízlett! :)