Chowder

Ugye sokan emlékeznek a régi idők karácsonyi logisztikájának arra a szakaszára mikor egy teljes család életében megszakadt a napi rutin és a tagok a tisztálkodás kihívásával álltak szemben. A fiatalabbak, és akik nagy házban, (esetleg több fürdőszobásban) nőttek fel, kérdezhetik, hogy ugyan már mitől volt ez más, mint év többi 363 napja. Akik kisebb lakásban vagy panelben éltek, azt gondolom, már mosolyogva fogják a fejüket. Ez volt az az időszak, mikor a legtöbb családban megjelent egy-két ponty a fürdőkádban… majd a következő sikamlós sztori az lett, mikor szegény állatokat a fürdés idejére átköltöztették a mosogatóba, aztán vissza. 24-én reggel pedig sorsot húztak, hogy ki pucolja, és dolgozza fel a már háziállatokká vált halakat, és csatatérré vált kinél a konyha, kinél a fürdőszoba. Valahol mégiscsak ez volt az igazi főzés, az igazi étel, és így került az asztalra a legtöbb halászlé és rántott hal.

blog_img_9408

Continue reading

Kora őszi curry

Állok a piacon a tökös bácsinál (aki leginkább különböző tökféléket árul, úgy mint cukkinit, átlag tököt, patiszont, sütőtököt, dísztököt..) és épp azt meséli, hogy a patiszont tegnap este szedte le. Ekkor a néni mellettem mondja, hogy vesz néhányat, mert nagyon kedveli, és ebédre kirántja. Én is kirántom, kérdi. Nem. Nem azért mert úgy gondolom manapság ciki bármit is kirántani, tulajdonképpen Nigella még a Mars csokit is kirántotta. Egyszerűen csak azért mert úgy érzem, hogy a prézli teljesen elveszi a zöldség ízét, ami olyan szempontból persze irreleváns, hogy gyakorlatilag egy, max. két darabban le is csúszik róla, és ezt követően külön életet él a tányéron. A néni azt mondta, hogy ebbe még sose gondolt bele, de való igaz, és akkor most ő is megpróbálja a kevés olajon a sütést. Persze a curry se kifejezetten az az étel, ami elsősorban a tök természetes ízére épül.

blog_tok-3_img_9131

Continue reading

Sajtos brokkoli leves

Technikai okok miatt (nem fogyókúra, bár ezt a mellékhatását sem bánom) a napokban csak pépes ételt eszem. Azaz turmixokon, leveseken, reszelt gyümölcsön, joghurton élek, sőt ha kész ételt vennék, arra az esetre még ajánlották a bébiételeket, de csak azokat amik 4 hónap alatti gyerekeknek készültek, mert azok nem darabosak.
blog_leves1

Continue reading

Fűszeres szilvaleves mézes joghurttal

Valahol fejtegettem (szerintem egy csoportban történő csevegés alkalmával), hogy kedvelem az édesebb gyümölcsleveseket, de inkább második fogásnak. Szeretem a klasszikus, tejszínes gyümölcs vagy meggy levest, de sose esett jól, hogy ez után kellett enni a rántott húst és a krumplit. Így idővel megcseréltem a sorrendet és kvázi desszertként eszem az ilyen típusú leveseket. Nálam működik.

blog_szleves1 fő

Continue reading

Kókusztejes édes leves és szederturmix

Ez az a szituáció, mikor a kókusztej és a szeder együtt van a hűtőben.

Külföldön, például itt Európában tőlünk nyugatabbra a kereskedelemben létezik egy olyan szokás, ha egy termékből többet csomagolnak össze, akkor az adott termék fajlagosan olcsóbb. Pl. ha egy db joghurt mondjuk 50 cent, de ha hatos csomagban vesszük meg, akkor nem 3 eurót fizetünk érte, hanem mondjuk 2,70-et, így az egységcsomagban 45 cent a joghurtunk darabára. Itthon több helyen (konkrétan joghurtoknál is) nem egyszer találkoztam olyannal, hogy olcsóbban jönnék ki, ha egyenként vennék hatot, mintha a hatos csomagolást teszem a kosaramba. Találkoztam karácsonykor olyan margarin akcióval, ahol duplázták a kocka méretét, jól bemarketingelték, de mégis drágább volt így, mintha kettőt vettem volna a megszokott alap-mennyiségből. Ennek ellenére mindenkinek a kosarában ezt láttam. Hasonló észleléseim – ugyan nem joghurt és margarin ügyben – drogériákban is előfordultak. Persze ez nem mindig van így, és nem is minden tábla csoki 90g-os, de érdemes erre odafigyelni. Valójában ezzel most arra akarok kilyukadni, hogy bárhogy is számoltam, vagy bármilyen cédulát is néztem, a kókusztej esetében eddig mindig tartották, hogy a nagyobb kiszereléssel anyagilag jobban járok. Ezért fordul elő, hogy az ételek, melyek a konyhákban születnek, nem feltétlen igazodnak a 400g-os kiszereléshez, és többször előfordul, hogy a maradékkal kezdeni kell valamit.

szedres kókusztejes

Valahogy így született ennek a levesnek is a receptje. Amit nőiesen bevallok, hogy a tervezés első fázisában messze nem levesnek, hanem pohárdesszertnek indítottam, amit jó habosan-gyümölcsösen képzeltem el. Aztán jött a könyörtelen valóság, mikor észleltem, hogy annyi tejszínből, ami maradt, abból nem lesz szabad szemmel érzékelhető hab, így ha akartam, ha nem, változott a terv. De a cél, hogy a maradék tejszínt elhasználjam, maradék (nagy kiszerelésű) joghurtot elhasználjam, és a megbontott kókusztej és rendelkezésre álló gyümölcs mennyiségét csökkentsem, teljesült.

Az itthon klasszikus gyümölcsleves, vagy meggyleves szintén tejszínes és cukros, szóval annyira nem extrém a recept. Ezeket a leveseket nagyon szeretem, de nem az étkezés első fogásaként. Sokszor zavart, hogy eszem az egyébként finom, de édes gyümölcsös levest, aztán ezt követően jön rántott hús, vagy a rakott kel, amit az édes után már nem igazán kívántam, és az első 3-4 falat igencsak ímmel-ámmal csúszott le. Az elmúlt években pedig akár otthon, akár étkezdékben feladtam a hosszú éveken át tartó szégyellős magatartást, hagyomány-őrzést, miszerint a leves fixen az első fogás, és manapság az édes jellegű leveseket mindig utolsó fogásként eszem, kvázi desszertként. És ebben a felállásban jobban is esik. Ezt a levest is leginkább így ajánlom. Most nyáron akár jéghidegen, télen pedig langyosan. Igazodva a szezonálisan gyümölcsökhöz, barack, szeder és áfonya volt a levesbetét, amit kombinálhattam volna még sárgadinnyével. Télen viszont banánnal és/vagy mangóval fogom készíteni, hogy becserkésszek némi trópusi hangulatot a kötött pulcsi alá.

Köszönhetően a literes kiszerelésnek, kókusztej még mindig maradt, gyümölcs még mindig maradt, így következő napi reggelin se kellett gondolkodni.

szedres kókusztejes

Continue reading

Csicseriborsós édesköményleves – Krémleves tejszín nélkül

Kolbász nélkül egy jó kis vegetáriánus fogás

Ha már az előző bejegyzésben az itthon induló Konyha Ördöge és Bereznay Tamás két receptje volt a főszereplő, akkor most essen némi szó az eredeti, angol sorozatban szereplő konyha ördögéről, Gordon Ramsayről.

Csicseris édesköménygumó leves

Arról a Ramasayről aki az imént említett műsorban mindenkit a porig aláz, és sokakban ennyi is maradt meg róla. Hogy valójában milyen ember Ő arról fogalmam sincs, tulajdonképpen mindegy is, számunkra elég csak a munkáját kedvelni (vagy nem kedvelni). Mivel én magam legtöbbször nem a toporzékolós oldalát láttam, a kedvelői csoportjába tartozom. Ő az a szakács, aki extrém, és különleges ételeket tud készíteni. Olyan ételeket, melyeket legtöbbünk fantáziáját meghaladja, és amelyek biztosan nem kerülnek ki az otthoni sütőből, de még remek éttermek profin felszerelt konyháiban dolgozó nagyon jó séfek kezei közül sem feltétlen. Ezek azok az ételköltemények, melyeknek a hírnevét és a Michelin csillagjait köszönheti. És Ő az a szakács, aki rengeteg olyan könyvet írt, és mostanában egyre több olyan műsora van, ahol otthon könnyen elkészíthető, ízletes ételeket mutat be. A nélkül, hogy bárkit is elküldene egy másik éghajlatra. Bár mikor Indiában utazott, akkor én azért nagyon rákívántam arra a másik éghajlatra. És ha valaki kiakadt azon, hogy Keralában látványosan kiköpte a Toddy-t (azaz a kókuszból készült helyi párlatot) annak azt mondom, hogy legalább őszinte volt. Ellenben velünk akik, nagyon megszenvedtük, még kb. ugyanott azt az egyetlen egy kortyot, ami a szánkba került le bírtuk nyelni. És fejenként vagy két decit kaptunk, szóval kellett némi diplomáciai érzék, és meg nem szűnő mosolygás ahhoz, hogy az a Toddyval teli pohár sértődés nélkül kerüljön vissza a hasonlóan mosolygós feladóhoz, aki legalább tíz, szintén hasonlóan mosolygós helyi társaságában figyelte vidám érdeklődéssel történéseket. Bár szerintem inkább örültek annak, hogy a kifizetett, de szinte érintetlen piát ők ihatták meg. (És e tekintetben mi is őszintén együtt örültünk velük.) Continue reading