Diós süti

A tökéletes reggel nyomában

Egy átlagos reggel normális esetben úgy néz ki, hogy még mielőtt pitymallik felkelünk, megiszunk egy piros vagy zöld turmixot, ettől már hajnalban kirobbanó energiánk lesz, gyorsan magunkra kapunk egy fényvisszaverős sportnadrágot, és futunk egyet a környékünkön a friss levegőn, ahol csak néhány madár jár, de autó biztosan nem szennyezi a levegőt. Mert nyilván mindenki ilyen helyen lakik, ugye? Aztán zuhany, felkapjuk a csinos ruhát és a nap folyamán kirobbanó lendülettel oldunk meg minden problémát a munkahelyünkön és a magánéletünkben.

Az abnormális reggel pedig úgy néz ki, hogy x+? szundi után az utolsó pillanatban mikor még azt gondoljuk tuti megússzuk pusztán 5 (tíz) perc késéssel, kivánszorgunk az ágyból, épp csak azzal vagyunk tisztában, hogy a saját lakásunkban vagyunk, és máris lerogynánk a fotelre. De előtte még összeszedjük magunkat annyira, hogy egy kávét vagy teát főzünk, hogy ennek rituáléjára hivatkozva legyen valami ürügy, hogy a kanapén a semmibe bámulva tovább sajnáljuk magunkat, hogy mi a szöszért kell ilyen korán kelni. Aztán ha már tényleg nagy az idő nyomása, gyorsan magunkra kapunk bármilyen ruhát, ami vállalható.

Az én reggelem valahol a kettő között van (mondjuk inkább közelebb a második variánshoz) de képes vagyok a kontrollra, van akaraterőm, hogy legyőzzem az alvási vágyam, és van mellettem Valaki aki odafigyel rám, és szüntelenül figyelmeztet arra, hogy készüljek, aztán arra, hogy készüljek gyorsabban.

Na de ha végre sorra kerül egy nyugis szombat vagy vasárnap reggel, akkor néha tényleg olyan jó a szobába leülni egy teával és egy sütivel a kanapéra. Elolvasni a telefonon azokat a cikket, amiket a hét közben folyamatosan mentegettem, mert érdekeltek csak mondjuk túl hosszúak voltak. Mindezt jó csendben, és néha jobb zenével. Bliss-nek több számát ismertem egy ideje, de konkrétan a Calling-ot nem sokkal azt megelőzően fedeztem fel, hogy Belgiumba utaztunk. Nem tudom megbecsülni, hogy az utazást megelőző héten mennyit hallgattam, de a szám a végtelenhez közelít, így az út alatt szinte folyamatosan ez volt a fülemben, így azóta is némileg Brügge-re emlékeztet.

Ez a süti ebben a verzióban nem túl édes szóval tökéletes napkezdő, annak ellenére, hogy azért 1-2 darabbal nehezen húzzuk ebédig. De ennek a sütikének nem is ez a célja. Ez egy remek édesség, jó uzsi süti, vendégváró, és kirándulásra is tökéletes. Ha pedig tényleg édességet szeretnénk, egy kicsit növelhetjük a cukor mennyiségét. És ennek a keksznek a különlegessége, hogy vegán. Valahol azt olvastam, hogy a banán tökéletes tojás helyettesítő édességekben. Ugyan piskótán azért még nem esnék neki tesztelni, de ebben az édességben tényleg több mint tökéletesen működött.

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítése: kb. 15 perc összeállítás és kb. 15 perc sütés
Mennyiség: kb. 9-12 db attól függően mekkorára becsüljük egy ping-pong labda méretét

Hozzávalók:

• 60g vaj
• 35g fehércukor*
• 15g barna melaszos cukor*
• 1 banán
• 50g fehérliszt (vagy 25g fehér liszt és 25g zabpehelyliszt)**
• 10g+80g dió***
• ½ kiskanál sütőpor
• ½ kiskanál fahéj
• 40g aszalt szilva kis darabokra vágva**** (de lehet pl. mazsola)
• 15g-20 csoki apróra vágva****

1. lépés
A cukrot és a vajat habosra verjük robotgéppel kb. 5 perc alatt. A banánt villával összetörjük és a pépet folyamatosan a cukros vajhoz keverjük.

2. lépés
10g diót finomra, szinte liszt állagúra darálunk, majd hozzáadjuk a többi diót, de ezt már csak kisebb darabokban.

3. lépés
A vajas krémhez szitáljuk a lisztet, a sütőport, fahéjat, és a diót. Hozzáadjuk az asztalt szilvát, és a csokit, majd összeforgatjuk a tésztával. Kb. fél órára a hűtőbe tesszük.

4. lépés
Kb. ping pong labdányi golyókat formázunk és kekszsütő formába tesszük. (Ez olyan mint a muffin forma csak alacsonyabb. Így egy ponton nem folyik túl a keksz, hanem szépen egyben marad. Ha ilyen nincs, akkor jöhet a muffin forma. Nem kell megtölteni tésztával, de ez se fogja engedni, hogy szétfolyjon. Ha egyik sincs, akkor marad a szilikon lap vagy a sütőpapír.)

190 fokon kb. 12-15 percig sütjük.

Megjegyzések:

• *Használhatunk csak egyféle cukrot, gyakorlatilag bármelyiket. Ha édesebben kedveljük, maximum 60-70g cukrot tennék bele.
• ** A „zabpehelylisztet” úgy csináltam, hogy ledaráltam a sima, natúr zabpelyhet, ismertebben müzlit. Nem tudom mennyibe kerül az ilyen liszt, tudtommal kb. 500-600 Ft/kg. A natúr müzli pedig ennek töredéke. Amikor ezt a verziót csináltam egy kicsivel több cukrot tettem bele.
• ***Dió helyett megpróbálhatjuk mandulával vagy kesudióval. Ez esetben elhagynám a csokit vagy fehér csokit tennék bele, és aszalt szilva helyett pl. aszalt sárgabarackot, aranymazsolát vagy körtét.
• **** Az aszalt gyümölcs és / vagy a csoki akár el is hagyható. De az aszalt gyümölcstől egy kicsit ragacsos lesz a belseje, ami szerintem nagyon jó, szóval ha valamit elhagyunk, az inkább a csoki legyen.
• Frissen, langyosan a legfinomabb, de még két-három is tökéletes. A nyers tésztát akár egy éjszakára is a hűtőbe tehetjük, így finom langyos kekszet mártogathatunk a teába reggel.
• Többnyire ennek az adagnak a dupláját készítem.

 

 

Gundel Palacsinta

Palacsinták Világnapjára

2017. február 28. kedd. A dátum hallatán elsősorban arra asszociálok, hogy szökik az év vagy sem, már megint itt egy hózárás, holnaptól már azt mondjuk tavasz van, de pont úgy fogok fázni, mint két napja télen. Vallási és gasztronómiai szempontból, is egy jeles nap a mai. Mára esik, a Húshagyó Kedd, és ezt követően kezdődik a 40 napos böjt, amit a Húsvét fog lezárni. De ami igazán újdonság számomra, hogy ez a nap A Palacsinták Világnapja.

Kókuszdió

Ami valójában nem is kókuszdió

Bár a képen nagyon menő a csirkés tál, (mások szerint pávás tál) amire pakoltam – Goa Home-ban még mindig lehet kapni – ugyanakkor mégse ez az az édesség, ami számomra az ünnepi asztal dísze vagy a karácsony desszertje lehetne. Ugyanakkor egy igen egyszerű, gyors, sütés nélküli aprósüti, ami ideális abban az esetben, ha nincs lehetőségünk aprósüteményeket formázni és sütni. (Nekem pl. kedvem lenne hozzá, de időm most nem lesz.) Ez aprónak apró, finomnak finom, tudjuk mutatósan tálalni, és ha lehet hinni azoknak a hangoknak, melyek szerint a kókuszolaj szuper étel, akkor még nagyjából egészséges is.

Mandulatej

Mondhatni magvas tej

Szeretem a tejet ebben-abban, azaz turmixokban, kakaóban, kávéban, esetleg teában, például a híres chai masalaként, de magában utoljára az anyatejet ittam meg. Meg aztán, ahogy a superfood bevezetőjében írtam a tejet nem közvetlen a tehénből isszuk, olyannyira nem, hogy többek szerint a boltban kapható dobozos tejnek nincs túl sok köze ehhez az állathoz. Ellenben laktóz, mégis van a benne. Nem gondolom, hogy komoly laktóz érzékenységben szenvednénk, de vannak aggasztó jelek. Például, a munkahelyi reggeli cappuccino vagy egy tejesebb turmix után, sokszor úgy érzem magam, mint aki egy az egyben egy felfújt luftballont nyelt, így arra gondoltunk, hogy próbáljuk meg egy kicsit elhagyni, csökkenteni a tejtermékeket. Erre egy alternatíva a mandulatej, ami mindössze nevében és kinézetében tej, de semmi köze a valódi állati tejhez.

Viszont kár leragadni pusztán a mandulatejnél, hisz bármilyen más magból meg lehet csinálni, sőt ha nem kávéhoz vagy turmixhoz használjuk fel, hanem magában isszuk tejként, ízesíteni is lehet. Így lépésekben ötletet fogok adni arra, hogy miből lehet készíteni, ezeket hogyan lehet ízesíteni, melyeket akár kombinálhatunk is, és egy következő receptben pedig jön egy egyszerű és szuperegészséges ötlet arra, mit lehet csinálni a megmaradt mandulából. Ez utóbbit sütibe még nem tettem, de idővel azt is tesztelem.

Ami viszont nagyon érdekes volt, kaptunk friss mandulát, amit mi törtük meg. Sokkal erőteljesebb, aromásabb íze lett ettől a tejnek mintha mikor pucoltból készítettük.

Heti turmix karácsonyi kiadásban – mézeskalács turmix

Itthon vagyunk. Hihetetlen a nyugalom. Olyan mértékű, ami már szinte furcsa, és a megszokottól elég távol áll. Ahhoz képest, hogy a karácsonyi hangulatom a minimumon volt, minden remekül sikerült.

Most rend és tisztaság van a lakásban, bár még nem sötétedett be, egy sor karácsonyi égő már világít, egy-egy gyertya is, a háttérben pedig halkan szól a Lounge Bar karácsonyi zeneválogatás. Annak ellenére, hogy a lakásban nem vagyok füstölő párti, a napokban mégse bírtam ellenállni egy ígéretes darabnak, ami most ontja magából a jázmin illatot, míg be nem sokallok tőle. Párom a kisszobában alszik, Nyulam a konyhában alszik, én pedig átrendeztem az egyik fotelt, hogy még kényelmesebben ülhessek a nappaliban, ölemben a gépemmel, egy meleg teával magam mellett, és az utazási élményeimet, képeimet igyekszem rendezgetni, és idővel egy jól működő rendszerbe konvertálni. A nap folyamán néha végigpörgettem a telefont, hogy ránézzek a netre, milyen hírek vannak ma, de valójában alig olvasom el őket. Néha igenis ki lehet rekeszteni egy kicsit a világ eseményeit és el lehet szakadni a valóságtól, bezárkózva a saját kis nappalink világába. Bár bizonyos híreket azért nehéz tovább gördíteni. Szentestén nem mehettem el vakon a mellett, hogy a Blaha Lujza téren, ismét akkora sor állt meleg ételért, amilyet először egy vagy két éve láttam, és míg sokan a családdal készülődtek, mások sorban álltak a Krisnások főztjéért, vagy ételt osztottak, és nem a saját karácsonyukra hangolódtak. Ehhez képest igencsak első világbéli probléma, hogy kevésnek találtatott itthon a whisky a kuglófhoz. Vagy ha földrajzilag messzebb akarunk menni a tragédiákat illetően, ma van az tizedik évfordulója annak, hogy az egész világ megtanulta mi is az a tsunami.

A külvilágot teljesen kiiktatni nem lehet, és szerintem nem is érdemes, de most menjünk vissza a nappali nyugalmába. Szenteste annyiban tartottuk a hagyományokat, hogy a mákosguba ebéd után vacsorára halat ettünk. Annyiban pedig megszakítottuk a tradíciót, hogy íz világban kelet felé vándoroltunk, és egy egyszerű, ám izgalmas kis halételt tálalt a párom. Nem lett lefotózva, de érdemes lenne blogosítani, isteni finom volt. Tegnap a szülőknél annyiban megvolt a hagyomány, hogy jó masszív fogásokat készített anyu, és benézte a mennyiségeket a bejgli receptben, és adott mennyiségű tésztához, dupla tölteléket készített. De a fizika vagy a receptek törvényeivel mit sem törődve, csak belepasszírozta az egészet a tésztába, amit szinte keresni kellett a süteményben.  De a végeredmény elképesztően finom lett, talán az egyik legfinomabb, legkrémesebb bejgli amit valaha ettem. Szinte abbahagyhatatlan. Ma is az volt a reggeli egy kis teával. De ebédre már lazítottunk, így én csak egy levest és egy kis salátát ettem. Na jó, meg a kuglófot egyszerre három tömény öntettel. ;)

A mostani turmix pedig egy olyan szerzet, ami figyel arra, hogy ne legyen megtörve a karácsonyi hangulat azzal, hogy bediétázzuk az ünnepi hangulatot, de ha sokat ettünk, és kell egy édes lazítás, ami megtartja a karácsonyi íz világot, akkor erre tökéletes ez a recept. Két verzióban készítettem el, első alkalommal körtével, másodszor banánnal. Be kell valljam, a körtés ütősebb és sokkal izgalmasabb volt. Annak ellenére, hogy a színe alapján messze nem ez lenne az első amire rávetnénk magunkat, ez az egyik legfincsibb turmix a sok közül ami eddig megjelent a blogon. Rossz hír, hogy ebben is van egy mágikus hozzávaló a gesztenyekrém*, ami sajnos nem egyenlő a mindenhol kapható gesztenyepürével. De már egyre több helyen találkozhatunk vele*. Többnyire az édesített változatával, így további cukor vagy méz egyáltalán nem kell turmixba.

Hozzávalók a körtés változathoz:

• 2 db nagyobb körte
• 20g dió
• 2 evőkanál creme de marron, azaz gesztenyekrém*
• 1 kiskanál speculoos vagy mézeskalács fűszerkeverék
• 100 ml víz

Hozzávalók a banános változathoz:

• 2 banán
• 2 kisebb vagy 1 nagy mandarin (de lehet egy kisebb narancs is)
• 2 evőkanál creme de marron, azaz gesztenyekrém*
• 20g dió
• 1 kiskanál speculoos vagy mézeskalács fűszerkeverék
• 200 ml víz

UPDATE!
Hozzávalók a joghurtos változathoz:

• 1 pohár joghurt (175g vagy 250g)
• 1 nagyobb alma
• 1 nagyobb körte
• 2 evőkanál creme de marron, azaz gesztenyekrém*
• 1-másfél kiskanál speculoos vagy mézeskalács fűszerkeverék

A hozzávalókat turmixgépbe tesszük, és homogénre keverjük.

Megjegyzések:

• *A creme de marron nem a megszokott massza, hanem zömében egy sötétebb krém, ami állagra a nutellához hasonlít. Kisebb delikátokban, pl. Culinarisban lehet kapni, de mint szezonális termék, ilyenkor az Aldiban, esetleg a Lidl-ben is előfordul. Létezik cukrozott és nem cukrozott változata, én az utóbbival itthon még nem találkoztam. Viszont amit most vettem azt vaníliával ízesítették.
• Ha nem kapunk, akkor próbálhatjuk bő evőkanál nutellával és kb. ugyanennyi gesztenyepürével helyettesíteni, vagy gesztenyepüré helyett 6-8 db, főtt vagy sült gesztenyét turmixolhatunk az italba. A nutella helyett pedig használhatunk egy 2-3 kocka csokit. De ha kapunk, tényleg érdemes kipróbálni a gesztenyekrémet.

https://www.facebook.com/HomeBisztro