Krémes ricotta torta

Azt hiszem hétfő reggel elég álmos volt minden beszélgetésben részt vevő fél, így azóta gondolkodom, hogy milyen arányban volt a poén és a komolyság a kérdésben. Kávénál miután túlestünk a szakmai részen, gondoltam lazuljunk egy kicsit és megmutattam micsoda képeket csináltam, arról a sütiről, ami nekik már nem jutott. És ekkor jött az ominózus kérdés, hogy akkor ez most milyen süti. Mikor még a fejtegetés a krémesnél tartott bólogattam rendesen, de mikor úgy folytatódott, hogy puding van benne és zselével le van öntve, mint amit régen mindenki csinált már visszafogtam magam. Pedig azt a fajta sütit is meg lehet igen jól csinálni, de ez most máshogy készült.

Burrata saláta

És akkor utoljára még egy kicsit a Gourmet Fesztivál margójára. Anyukám Mondta étteremnél mindig hatalmas sor áll. Idén nem szálltak be a paprikás csirke buliba, sőt ahogy látom, ők sose viszik ezt a dedikált étel vonulatot, ellenben minden évben hoznak egy aktualitást. Mint az első cikkből kiderült, ezt nem feltétlen bánom. Tavaly lassan sült bárányhús volt, tahinivel, idén pedig az ázsiai ihletésű banh mi-vel rukkoltak elő. És minden évben ott a focaccia, amit évről évre ugyanúgy készítenek. Vasárnap velük kezdtük a sort, de ezt megelőzően útközben még azon vitatkoztunk, hogy vegyünk a foccaciából vagy ne. Mondván ezt már ismerjük, és annyi újdonság van a fesztiválon, hogy inkább azokra kéne koncentrálni. De a fene vinné el, annyira finom. Az lett a vége, hogy veszünk, és az lett a legvége, hogy vasárnap egyáltalán nem volt már banh mi, így csak ezt ehettük.

Gourmet Fesztivál 2015 – Anyukám Mondta burrata focaccia

Egy riportban a szakácsok úgy mutatták be az ételt, hogy két és fél perc alatt kemencében (magas hőfokon) megsütik a tésztát, ekkor még nem szárad ki, de már finom ropogós, és ráteszik a sztracsatellát. Ez a sztracsatella nem fagyi csokidarabokkal, hanem a burrata sajt. Ez a sajt két részből áll, a külső réteg állaga hasonlít a mozzarellához, és ha ezt kibontjuk, kibuggyan a friss krémes, tejszínes és elképesztően finom lágy sajt. Ők csak ezt a lágy részt használják a foccaciájukhoz, és ezt hívták sztracsatellának.

Ilyen sajtot itthon sajnos nagyon ritkán lehet kapni, és szerencsére még senki nem próbálkozott azzal, hogy megcsinálja és kereskedelmi forgalomba dobja, ennek a butított változatát. Mikor a Culinarisban elcsíptem, akkor mesélte a Kedvenc Sajtos Srác, hogy a helyzet ugyanaz mint a mont d’or-nál, hogy mire megérkezik, ott csücsül nála néhány telefonszám, amire riasztást kell adni, hogy megjött a sajt. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy én is megadnám a számomat, de az a helyzet, hogy olvasván az elmúlt pár hét cikkeit, olcsóbban bedrogozhatnék, mint amennyiből ezzel igazán jól lakhatnék. (Ezek a cikkek persze ha nem is szó szerint, de folyamatosan azt nyomták, hogy inkább burratára költsük a pénzünket mint könnyűdrogra!) Ez is egy olasz recept, és hasonlóan ahhoz, amit a panzanella salátánál írtam, csak akkor az igazi, ha tényleg jó alapanyagokból készül. Viszont jó alapanyagból csak kevés kell. Épp egy kis paradicsom, rukkola, olívaolaj, egy kevés só, bors, és ennyi. Ha nem eszünk húst, a sonkát hagyjuk el nyugodtan, a nélkül is nagyon finom.

Zöldfűszeres sült cukkíni

Nagyon szeretem a sütőtököt, mint őszi vagy téli zöldséget. Ugyanakkor a sütőtökös ételek kapcsán néha kissé eltévedten érzem magam, hogy valójában most mit is eszek. Desszertet? Vagy mégis egy átlag főételt? Ezen kívül van még a tök, amit mondhatni úgy ismerek, hogy tökfőzelék tök. Gyakorlatilag szinte minidig ez készül belőle, mindig azt mondják a piacon, hogy milyen jó tökfőzeléket lehet ebből csinálni, és már adják mellé a kaprot, az egyetlen fűszernövényt, amit nem igazán kedvelek. Ahogy a tökfőzeléket se. A kettőt együtt se. Néha elgondolkodom, hogy mégiscsak kéne venni, de olyan hatalmasra nőnek, hogy eszem ágában sincs hazacipelni. Szóval ez kimarad az életemből, legalábbis a konyhámból. A bébitöknek viszont képtelen vagyok ellenállni. Szerintem elképesztően aranyosak, ideig-óráig gyönyörködöm bennük aztán könyörtelenül köret lesz belőlük.

Olasz, rumos keksz

Bár az olaszok nem kekszeikről híresek, hanem a leginkább a krémes édességeikről, például fura mód a tiramisuról, ami valójában ott, egy fiatal desszertnek számít, és messze nem jegyzik olyan régóta, mint például a panforte-t. Ilyen és ehhez hasonló süti recept állítólag minden olasz nagymama tarsolyában van. Nem egy bonyolult keksz, sem elkészítésében, sem ízvilágában. Valójában semmi extra tulajdonsága nincsen. Egyszerűen csak finom és gyorsan elkészíthető. És persze igen gyorsan el is fogyasztható. Mi nem tudtuk letesztelni az eltarthatóságát, szerintem mindössze két napig bírta nálunk. Kávéhoz, teához nagyon jó választás.

Ugyan a keksz olasz, de díszletnek most mégis keletről választottam. A világ egy távoli pontján fedeztem fel a japán Kokeshi babák ihlette Kimmidoll-okat, de ha valaki hasonlóan beléjük szeret, már nem kell messze utazni. Illetve én támogatom a világlátást, de csak e köré építeni egy utat már felesleges. ;)

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: 15 perc előkészítés és kb. 15-20 perc sütés
Mennyiség: kb. 20 db.

Hozzávalók:

• 2 tojás sárgája
• 2-3 evőkanál rum
• 120g kristálycukor
• 150g sima fehér liszt
• Egy csipet só
• 100g nagyon puha vaj*

1. lépés
A tojás sárgáját robotgéppel verjük habosra a cukorral, addig amíg krémes, halványsárga állaga nem lesz. Ez kb. 6-8 perc. Közben két részletben hozzáadjuk a rumot.

 2. lépés
A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, és fokozatosan hozzáadjuk a kikevert tojáskrémhez. Ha elvegyült, akkor több részletben hozzáadjuk a puha (de nem felolvasztott) vajat, és addig keverjük míg homogén állaga nem lesz. Mivel a tészta állaga nagyon lágy, hűtőbe tesszük 10-15 percre.

3. lépés
A sütiket két féle képen süthetjük:

• Az eredeti módszer, hogy kivajazunk két tepsit, és kb. pingpong labdányi, vagy annál egy kicsit kisebb méretű golyókat készítünk. Elhelyezzük a tepsin, egymástól távol, mert sütéskor nem tartják meg a formájukat, ki fognak lapulni.
• A másik módszer szerint, (ahogyan én csináltam) kekszformákba, ha az nincs muffin formákba helyezzük a szintén kb. pingpong labdányi adagot. Itt is kilapul a süti, de kb. kisujjnyi magas lesz.

180 fokon kb. 15 percig süssük.

Megjegyzések:

• A rum mellett citromhéjjal is nagyon finom a süti, de ez elveszi a rum ízét, és a citrom dominál benne.
• A cukor mennyisége szerintem reális, nem érezzük túl cukrozottnak. De ha valaki egy kicsit soványabbra szeretné, a cukor mennyiségével lemehet 100-110 grammig.
• *Ha nem készítettük elő a vajat, vagy nincs türelmünk megvárni, míg puha nem lesz, a legalacsonyabb fokozaton, egy rövid időre betehetjük mikróba. Ne hagyjuk megolvadni, épp csak addig maradjon még puha lesz. Ha nem elég puha és krémes a vaj, akkor nem, vagy csak nagyon nehezen keveredik el a tésztában.
• Légmentesen, vagy legalább egy jól záródó dobozban kb. egy hétig eltartható.
• A keksz Anna Del Conte receptje.

Pappa al pomodoro

Nagyon szeretem a paradicsomot, nyersen, sülve-főve, szinten minden halmazállapotban. Pláne mikor a piacokon paradicsom ízűeket is lehet kapni, nem csak standard méretű paradicsomformájú zöldségeket. (Valójában gyümölcsöket.)