Egyre komolyabban veszem a szakácskönyvek gyűjtését. Persze nem tudatosan, ahogy annak idején pár hónapig gyűjtögettem a bélyegeket, vagy sok lány a szalvétákat. Azokat emberek zöme a gyűjtés kedvéért gyűjtötte. Sokakban talán nem is tudatosult, de nem mellesleg ennek volt egy szociális háttere, hisz az új darabokat meg kell mutatni, cserélni kell, így mellékhatásként egy jó kis társasági eseménnyé nő(he)tte ki magát. De ez más!
Ezek a könyvek kellenek, ezekre szükség van, hasznosak, ezért kerülnek a könyvespolcra. Szóval a mögöttes ideológia kipipálva. De tény, hogy ezek nálam mostanában folyamatosan gyűlnek, és azt hiszem hatékonyabban, mint bármi más. Nem mondom, hogy százával állnak a polcon, és egy napon lehet említeni az én kis szakácskönyvtáramat Nigella Lawson szakácskönyvtár-szobájával, de lassan már minden darab elhelyezése komolyabb logisztikát igényel. Épp ezért, hogy még kísértésbe is alig essek, nagyon hatékonyan szelektálok, már a tekintetében is, hogy mikor mire kattintsak rá a neten, pláne, hogy mit rendeljek meg. De néha valahogy elkalandozok a tiltott oldal felé, és olyankor mindig van, ami megtetszik, ami feltétlen szükséges, ami határozott véleményem szerint olyat képes nyújtani, amit a többi már meglévő biztos, hogy nem. Ezeket például névnapom közeledtével egyre többet szoktam emlegeti, és két-három naponta hivatkozom arra a linkre, amit a témában már vagy háromszor átküldtem. Aztán néha, ha épp arra járok, betérek egy angol nyelvű könyvesboltba, és a nélkül, hogy mások számára hallható lenne, egy belső frekvencián hangosan felsikoltok, hogy te jó ég, hát ők megrendelték azt ami annyira izgatott, és ugyan időre megyek, de ez a három perc csak belefér, hogy 3D-ben, kívülről, belülről is megnézzem azt az ártatlan kis könyvet. E formában két olyan könyvről derült ki, hogy nagyon jó, amit néhány bepillantó-oldal alapján én is remeknek ítéltem. Így miután végiglapoztam nem tudok szabadulni a látottaktól, nem beszélve arról, hogy a mexikói konyha még egyáltalán nem képviselteti magát polcon, ami ugye már egy harmadik könyv lenne.
Viszont ehhez képest nem történik meg a végigfőzés folyamata. Néha leveszünk egy vaskos könyvet a polcról, végiglapozzuk, beleolvasunk, és csak sóhajtozunk, hogy mennyi finom étel van benne, amit még mindig nem csináltunk meg. Így karácsonykor, mikor ajándékba egy vegetáriánus szakácskönyvet kaptam, megfogadtam, hogy ennek véget vetünk. Ha már ennyi könyv van, részben egy darabig még maradjon is még ennyi, és kezdjük el használni, sokkal intenzívebben, mint eddig. De ne úgy, ahogy szoktam, hogy megnézem és átvariálom a recepteket, hanem úgy, ahogy azt a szerző kitalálta és publikálta. Nem feltétlen ezzel a recepttel kezdődik a sor, hisz, az egyik előző bejegyzésben is egy ilyen receptet költöttem át, volt a mostani szakácstól más recept is, és Gordon Ramsaytól kezdve többen jártak már nálam.
Az étel az eredeti receptben a lime-os fűszervajjal szerepel, amitől lehet, hogy többen idegenkednek. Ne tegyék, nagyon finom, friss és különleges az íze, így tényleg csak ajánlani tudom. Viszont a palacsintát mártás nélkül nem ajánlom, így két másik lehetőséget is ajánlok hozzá, ami szintén finom, és közelebb is áll az itthoni ízlésvilághoz.
Köretként egy egyszerű salátát készítettem, kb. 100g rukkolához, vagy salátamixhez vagy madársalátához vagy bébispenóthoz öntetként mindössze kb. 4 evőkanál olívaolajat, egy kiskanál sherry ecetet tettem, majd sóval és borssal ízesítettem. Lehet hozzáadni még 10-12 felezett koktélparadicsomot, vagy nagyon finom hozzá még ez a tavaszi saláta is.
Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: kb. 40 perc
Mennyiség: 3-4 főre
Hozzávalók a palacsintához:
- 250g spenót vagy bébispenót*
- egy szűk evőkanál vaj
- 110g sima liszt
- másfél kiskanál sütőpor
- 1 tojás (M-es vagy nagyobb méret)
- 50g olvasztott vaj
- ½ teáskanál só
- kevés bors
- 1 teáskanál római kömény**
- 150 ml tej
- 100g újhagyma kis karikákra vágva
- ízlés szerint egy-két friss chili vagy egy kevés chili pehely (elhagyható)
- A sütéshez kb. 2-3 evőkanál olaj
Hozzávalók a limeos vajhoz:
- 100g puha vaj
- 1 lime héja
- másfél evőkanál lime lé
- ¼ teáskanál só
- ½ teáskanál fehérbors vagy bors
- 1 bő evőkanál korianderzöld
- 1 kisebb gerezd fokhagyma
- ízlés szerint kb. ¼ chili pehely (elhagyható)
vagy:
Hozzávalók a rozmaringos fűszervajhoz
- 100g puha vaj
- 1 szűk evőkanál friss rozmaring vagy kakukkfű apróra vágva
- 1 citrom héja
- 1 gerezd fokhagyma
- só, bors
vagy:
Hozzávalók a petrezselymes tejfölhöz
- 1 pohár tejföl
- 1- másfél evőkanál petrezselyem apróra vágva
- 1 duci gerezd fokhagyma zúzva
- só, bors,
1. lépés (spenót)
Serpenyőben enyhe lángon kevés vajon kissé fonnyasszuk meg a spenótot. Terítsük ki konyharuhára vagy papírra, és itassuk le a nedvességet. Hagyjuk kihűlni és amennyire tudjuk csavarjuk ki a spenótot. Vágjuk fel kis darabokra és tegyük félre.
2. lépés (palacsinta)
A palacsintához keverjük simára a lisztet, sütőport, tojást, tejet, olvasztott vajat, sót, római köményt. Adjuk hozzá a chilit ha használunk, az újhagymát és a spenótot, majd keverjük el.
3. lépés (palacsinta)
Vastag falú serpenyőben kis olajon kb. 7 centis átmérőjű palacsintákat süssünk. Mindkét felükön két-két percig. Tegyük papírtörlőre, és melegen tálaljuk, salátával és valamelyik fűszervajjal vagy mártással.
4. lépés (fűszervajhoz)
Tegyük a puha vajat egy tálba, és keverjük hozzá az összes hozzávalót. Ha a tejfölös öntetet használjuk, szintén csak el kell keverni.
Megjegyzések:
- *Spenóttal finom és egészséges a palacsinta, de lehet egy próbát tenni rukkolával is.
- ** Vigyázat a római kömény nem egyenlő a köménnyel! A kömény szerintem nem jó ehhez az ételhez, esetleg édesköményre cserélhetjük. A fűszer por legyen, így ha egész római (vagy édes-) köményünk van otthon, akkor mozsárba zúzzuk porrá. Úgy a legfinomabb.
- Ha nem ennénk meg az összes palacsintát, praktikus annyit kisütni amennyit megeszünk, és a nyers masszát hűtőbe tenni. Letakarva kb. 2 napig eláll.
- Yotam Ottolenghi receptje alapján.
Home Bisztro 