Kamillás szilvás turmix

Ezt most a „gyűjtsünk be mindent, amit itthon találok, még A Nyúltól is a teát, hogy ne haljak éhen turmix” volt. Nálunk a kamillatea A Nyúlé. Mikor komolyabban beteg lett, akkor mondta az orvos, hogy ahogy a miénknek, az ő emésztésének is jót tesz. Ha magától nem issza, tegyünk egy kicsit fecskendőbe és cumiztassuk. Először, volt nagy hisztimiszti, szinte képtelen voltam a cumi tartalmát A Nyúlba diktálni, lényegében ahogy magamba se. Aztán A Nyúl rákattant. Ha megneszelte mi készül rohant és döbbenetes mennyiséget vedelt belőle. Manapság megint leszokott róla, a szemét szoktuk ápolgatni vele. Mindeközben én is kitartóan próbálkoztam, de ez a kamilla dolog nekem se ment. Nem mondanám, hogy utálom, de az élvezeti értéke a negatív tartományból közelítette a nullát. Így kevertem. Aki nagyon nem bírja a kamillát, ez a turmix nem az ő világa lesz, inkább variáljon mással, hisz az íze azért jócskán benne van. De így, hogy vannak mellette más ízek, melyek miatt egy finom, egészséges reggeli ital lesz belőle, gyorsan csúszik