Szokták mondani, hogy a cukor fehér méreg. Sőt már jelentek meg szakácskönyvek a témában, hogy kinek hogyan sikerült végképp kizárni az életéből. De mivel magáról az édesítésről lássuk be, túlnyomó többségünkben nem vagyunk képesek és/vagy hajlandóak lemondani, sorra jelennek meg alternatívák a cukorra. Ezek lényegesen drágábbak, sokak szerint jók, és nemhogy károsak, de még egészségesek is. Sokak szerint pedig mellékízűk van, és a mellett érvelnek, hogy mesterségen, sokkal bonyolultabb kémiai folyamatok árán állítják elő, mint az egyszerű répacukrot. És nem csak az eljárás, de maga az élelmiszer sem természetes. Ugyan egészségkárosító hatásuk nem ismert, de magas fokú jótékony hatásuk se nagyon. Előnyük, hogy ezeknek az energiatartalma jóval alacsonyabb, mint a cukoré ezért jobban beilleszthetőek egy fogyókúrába, diétába. Ezen felül, ami még erősen mellettük szól, hogy a cukorbetegek is kaphatnak egy jobb alapanyagot az igen kétes, azaz inkább rossz hírű, és szerintem elvetemült ízű édesítők helyett.
Én magam nem vagyok egy cukorfób típus, és nem is érzem fehér méregnek. Nem azt tartom veszélyesnek, hogy sütit vagy rizspudingot fehércukorral csináljunk meg, vagy a reggeli kávénkat, teánkat egy kockacukorral isszuk. Hanem azt gondolom, ott csúszik ki a talaj a lábunk alól, hogy megbújva a kólákban, a péksütikben, a koktélokban, a félkész termékekben, és ha kitartóbb lennék, akkor még oldalakon keresztül sorolhatnám, hogy még miben, rengeteg rejtett, és nehezen mérhető, azaz nehezen megfogható mennyiségű cukrot fogyasztunk. Sőt, a friss gyümölcsök se mentesek a cukortól, bár – ellenben pl. a teszkós sütikkel – erről senkit nem beszélnék le. Ezekre ha még rájön a saját készítésű sajttorta, sütike vagy a cukros kávé, akkor tényleg van esély arra, hogy besokall a testünk. Vagy mondhatni, drasztikusan megnövekszik. Én magam nagyon szeretem az édességeket, nagyon szeretem, ahogy a cukor kihozza, vagy kiegészíti az ételek ízét, ezért úgy próbálok rendet tartani magam körül, hogy olyan mértékűre csökkentem a cukor mennyiségét az ételekben, hogy azok még finomak, édesek, de ne minden mást ízt elnyomó, tömény cukor ízűek legyenek. Azt a végletet se szeretem, ha megkínálnak egy kb. cukor nélküli „édességgel” amiről tudom, hogy valami van a számban, de íze az nulla, így felesleges hízom a benne lévő liszttől, vajtól és a nem érzékelhető, de akkor is ott lévő cukortól. Használok barna (nád) cukrot, amiben több jótékony anyag marad a feldolgozás során, ami ad még egy addicionális mélyebb karamellás ízt az ételeknek, vagy keverem a kettőt. Bár azt érdemes észben tartani, hogy a barna cukor sokszor nagyban módosítja az étel ízét, amire nem mindig van szükség. Ezen kívül pedig kevésbé édes, így ugyanazért a hatásért több kell belőle az ételhez, szóval majdnem ugyanott vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy néhány olcsóbb barna cukor csak azért barna mert színezik. És van még a kókuszcukor, ami állítólag nagyon egészséges, de szerintem alig édesít. Teába például kifejezetten rossznak találtam, édesebb nem lett, de annyira megváltoztatta az ízét, hogy vakteszten szinte fel se ismertem volna, hogy valójában teát iszom. Viszont a reggeli porridge-hoz finom volt mikor enyhén édesíteni akartam.
Home Bisztro 