Nem piskóta – Spanyol mandulás vagy diós süti

Jó pár éve már, mikor a kedvenc ruhaüzletem csinált egy törzsvásárlói estet. A koncepció az volt, hogy francia kávéházi hangulatot szeretnének teremteni, voltak kis szendvicsek, italok, és desszertnek piskóta. Mivel napközis nem voltam, ezért a piskótáról, ahogyan a muffinról sok esetben egy fojtogató száraz tészta jut eszembe. Akkor se történt máshogy, de be kellett látni, hogy azok a hatalmas kockák mégis olyan hívogatóan néznek az emberre. És ha már ott vagyunk és megcsinálták nekünk miért is ne, elemeltem egyet. Egy egyszerű piskóta, benne meggybefőtt darabok, tetején porcukorral, és mégis annyira finom volt, és olyan desszertélmény, amire közel se számítottam. Olyan jól még nem esett piskóta mint akkor, de egyéb süti is ritkán. Azóta a piskóta visszajött a szívembe, de most mégse az lesz. Felbuzdulva ezen a pozitív piskótaélményen ez volt az a süti, amit kb. piskóta gyanánt sütöttem. Hihetetlenül egyszerű tészta, mégis döbbenetesen finom volt. Persze első alkalommal nem bíztam ebben, és felturbóztam egy kis mandulaaromával, amitől néhol műanyag íze lett, néhol kellemesen marcipános, de be kellett látni, hogy legjobb akkor lett volna, ha aroma nélkül sült volna.

Ha egy süti olajjal készül, (mint ez is) akkor a receptek javasolják, hogy kerüljük az olivaolajat és egy semleges ízű, növényi olajat válasszunk. Ez a recept pedig pont azt lovagolja meg, hogy az olivaolaj mennyire módosítja a sütemény ízét. Valójában nem drasztikusan, de ad neki egy olyan aromát, amitől a sütinek különlegesebb, egy kicsit frissebb, rétekre emlékeztető íze lesz.
Az olivaolaj bizonyos nézőpontból olyan mint pl. a csoki vagy a bor. Rengeteg típusa és ízvilága van, amivel teljesen más hatásokat lehet elérni. Bőven túlmutat az extra szűz vagy főző olaj kategórián. Van semlegesebb ízű, van olyan, aminek a gyümölcsös jegyei jönnek elő, találunk csonthéjasokra emlékeztetőt és kedvenceim az erősebbek, amik kesernyésebbek, de az ízük mégis a fű és a rétek hangulatát viszi az ételekbe és teljesen más szintre emelik a fogásokat. Hiába a finom ecetek, ha ilyet használok a salátámba, akkor nincs helye mellette semminek csak egy kis sónak és borsnak. De vissza a sütire. A sütikhez azok az olajok a legjobbak, amik nem túl erősek, nem a legkarakteresebbek, hanem a skála közepén helyezkednek el, és gyümölcsös, virágos jegyekkel jellemzik. Mi ehhez egy spanyol-görög koprodukciót a Koroneikit használtunk. (Spanyol olaj, görög fa.)

Ilyen olajokat sajnos nem lehet kapni a szupermarketekben, hanem kisebb delikáteszekben érdemes keresni, vagy lehet netről is rendelni. Ha még így se kerül a háztartásba, akkor egy átlagosabb mindenhol kapható olivaolajjal is el lehet készíteni, sőt talán első alkalommal én is étolajjal csináltam. Ez esetben a süti ízéből elvész valami, de ennek ellenére is finom lesz. Az eredeti recept mandulát használ, és azt írják a szerzők, hogy vad rozmaringból, kakukkfűből és domboldalon szedett rózsabimbókból főzött mártással ették. Hogy ezt, hogyan készítették arról nincs szó, így csináltam ahogy gondoltam. Bővebben lásd a megjegyzésnél. Én bátorkodtam kipróbálni mandula helyett dióval is. Hát ezt se bántuk meg.

Nehézségi fok: Egyszerű
Elkészítési idő: Kb. 20 perc előkészítés és 20 perc sütés
Mennyiség: Egy 23-26 centis tortaforma vagy ennek megfelelő szögletes tepsi

Hozzávalók a süteményhez:

150 ml extra szűz olivaolaj
165g világos barna cukor
4 tojás
200g darált mandula vagy dió*
100g liszt átszitálva
Díszítésnek kb. 10 maréknyi aprított dió vagy mandulapehely

Hozzávalók az öntethez:

Kb. 200-250ml víz
Kb. 30-35g cukor
Kb. 3 ág friss rozmaring
8-10 ágacska kakukkfű
Esetleg szárított rózsaszirom, vagy egy kiskanál rózsavíz (elhagyható)*

1. lépés
A cukrot, a tojásokat és az olajat robotgéppel verjük levegős, habosra. Ez kb. 10-15 perc.

2. lépés
Ha kész, adjuk hozzá a darált mandulát vagy diót, szitáljuk hozzá a lisztet, és óvatosan keverjük össze a hozzávalókat.

3. lépés
Tegyük egy kivajazott (olajozott) formába vagy sütőpapírra és 180 fokon kb. 20 percig süssük. Tűpróbával ellenőrizzük.

4. lépés
Az öntethez főzzük össze a hozzávalókat. Rózsának a törököknél kapható szárított rózsaszirmokat (gyakorlatilag teát) használtam, de jó helyette rózsavíz is. Ez utóbbiakat a vége felé teszem be. Ha kész leszűröm, a fűszernövényeket nem, csak a levet használjuk fel.

Megjegyzések:

Ahogy írtam az eredeti sütemény mandulás, de nagyon kíváncsi voltam a diós változatra. Hihetetlen finom lett. Most elfeleztem a tésztát, és két kis piteformában egy fél adag diósat és mandulásat csináltam.
Az öntet elhagyható. A tésztát nem pontosan feleztem el, így a mandulás szárazabb lett, ott nagyon jól jött az öntet. A diós viszont szaftos maradt, így öntet nélkül is nagyon finom volt.
Ha esetleg szárazabbra sikerül a tészta akkor nem csak ezzel az öntettel, hanem esetleg teával is feljavíthajuk.
A süti nem gejl, nem túl édes, ha valaki soványabbra szeretné legfeljebb 150g cukorig menjen le. (Szerintem.)
Ha megcsináljuk az öntetet és nem fogy el, akkor pl. fekete teába, ízesítőként felhasználhatjuk.
A recept Sam és Sam Clark, Casa Moro c. könyvéből.